Bő egy hónap telt el azóta, hogy megnyerték a választásokat, de eddig csupán a kormányt sikerült összetákolniuk, s a parlament is összeült – igaz, éppen csak annyi időre, hogy a frissen felkent honatyák letegyék az esküt, s felső intésre voksoljanak a miniszterekre. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elvonultak szabadságra, s várhatóan január vége, február eleje előtt nem is zaklatják őket csip-csup törvényalkotási ügyekkel. Nehéz, fárasztó kampány áll mögöttük, nagy csatákat kellett megvívniuk, kell a feltöltődés nekik.
A kormány sem sieti el dolgát, s bár a hatalom jelenlegi birtokosai irányították az országot az elmúlt háromnegyed évben, a 2013-as költségvetést mindmáig nem sikerült összetákolniuk. Arra nem hivatkozhatnak, hogy nem ismerték a valós helyzetet, sokkal valószínűbb: nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Amit eddig bejelentettek, az rossz hír volt, s egyre nyilvánvalóbb, ötleteik, kampányban tett ígéreteik nem megvalósíthatóak, vagy az ország gazdasága képtelen fedezni, vagy a Nemzetközi Valutaalap nem engedi. Gondolhatják, apránként adagolva az adóemelések, kisebb-nagyobb megszorítások is könnyebben lenyelhetőek. Jól jellemzi a helyzetet, hogy senki nem tud épkézláb felvilágosítást adni, kötelező-e a helyi önkormányzatok számára az adók emelése, s ha mégsem, ki a hibás azért, hogy sok polgármester mégis így értelmezte.
Minden jel szerint azoknak, akiket a megsokszorozott, új minisztériumokban mégis munkára fogtak, nem az a dolguk, hogy ésszerű tervet készítsenek az ország költségvetésének felhasználására, sokkal inkább, hogy lehetőleg másra kenve a felelősséget, magyarázatot, indoklást találjanak, miért nincs pénz semmire. Románia új gazdáinak nemcsak munkakedve csekély, de fantáziája is, ezt bizonyítja az igen átlátszó próbálkozás, amint a statisztikai hivatal nyakába igyekeztek varrni egymilliárd lej hiányt, őket okolni, amiért a pontatlan adatközléseik miatt, lám, ilyen mértékű megvonásra lesz szükség.
Sok jót nem ígér hát az egyesek által oly nagy reménnyel várt új hatalom. Akiket nem győzött meg a tavalyi nyolc hónap, láthatták az elmúlt néhány hétben: tehetségük, elképzelésük alig van, zengzetes szónoklatokban sokkal otthonosabban mozognak, mint az ország irányításában. S bár igaz, a jó munkához idő kell, sokan állítják azt is, a rosszhoz még több. A jelek szerint Pontáék időmilliomosok.