Érvelése szerint minékünk sem tenne jót, ha a három megye egy térséget alkotna, mert gazdaságilag hátrányos lenne számunkra az új felosztás. A bennünket óvó, jólétünkre különösen figyelő, gondoskodó atyuska szerepében tetszeleg hát a tárcavezető – arra pedig nyilván nem ad választ, miért ne szabadna nekünk eldönteni, mi előnyös és mi hátrányos számunkra. De igazi européer arcát is megvillantja a Hargita megyei kormánypárti politikus, midőn azt ecsetelgeti, az alkotmány biztosítja a gyülekezési jogot azok számára is, akik az autonómiáért vonulnak utcára – csak éppenséggel eme alaptörvény első cikkelye ellen nem emelhetik fel szavukat. Amely kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam, és amely cikkelyben gyökerezik voltaképpen a románon kívül más nemzeti közösségek létét tagadó asszimilációs mentalitás. Szabad tehát tüntetnünk, de azt már ők mondanák meg, hogy mi ellen – íme, az új baloldali hatalom igen eredeti értelmezése a szabad véleménynyilvánítás jogáról.
Különben Duşa és társai egyelőre joggal fejtegethetik, milyen közigazgatási átszervezést tartanának a magyar közösség számára legmegfelelőbbnek – a mi oldalunkon ugyanis a magyar pártok és szervezetek nem fogalmaztak meg egy olyan közös elképzelést, amelyet mindenki egyként felvállal, és amelyért kész utcára vonulni, európai fórumokhoz fordulni, minden eszközzel megvédeni. Pedig az ország területi-közigazgatási átrendezése olyan intézkedés, amely évtizedekig befolyásolja majd jövőnket. Jó lenne hát, ha az ilyen horderejű, nemzeti ügyekben közös álláspontra helyezkednének a magyarság vezetői.
Ellenkező esetben a román államhatalom, mely közösségi létünket sem ismeri el, könnyedén elbánhat velünk.