– Látod apjuk, mindhiába: kiürült a lisztesláda!
Tán az alján van még? Az ám! Egy pánkóra elég talán...
Kisült a fánk ropogósra, éppen déli harangszóra.
Megörült az éhes gazda, s hűlni tette az ablakba.
Vajaspánkó egyet pereg, földre ugrik, útnak ered.
Fut kereken, karikázva, rá se pillant a kis házra.
Szemben vele jön egy csacska, tapsifüles kis nyulacska,
Odaugrik, s így szól: – Mak-mak, Vajaspánkó, most bekaplak.
No, de Vajaspánkó se rest, egyszeribe dalolni kezd:
– Anyó sütött forró vajban, fogj meg, ha tudsz! Uccu, rajta!
A kis nyuszi szájat tátott, ilyet sose hallott-látott,
Ijedtében szőre mered, a pánkó meg tovább pereg.
Erdőszélen farkaskoma örvendezik: jó lakoma!
Odalép a fánk elébe: – Megeszlek én most ebédre!
No, de Vajaspánkó se rest, egyszeribe dalolni kezd:
Anyó sütött forró vajban, fogj meg, ha tudsz! Uccu, rajta!
Ordas farkas szájat tátott, ilyet sose hallott-látott,
Ijedtében szőre mered, a pánkó meg tovább pereg.
Erdő mélyén, fenyők között, éhes mackó rejtőzködött.
Odaszól a futó fánknak: – Hamm, megeszlek! Dehogy szánlak!
No, de Vajaspánkó se rest, egyszeribe dalolni kezd:
– Anyó sütött forró vajban, fogj meg, ha tudsz, uccu, rajta!
Mérges medve szájat tátott, ilyet sose hallott-látott,
Mindnégy lába égnek mered, a pánkó meg tovább pereg.
Túl az erdőn, ravasz róka, kedveskedve kezd a szóba:
– Ropogós vagy, szép vagy, tetszel, gyönyörködtess énekeddel!
A pánkónak több sem kellett, ott dalolt a róka mellett:
– Anyó sütött forró vajban, nincsen, aki kifog rajtam!
Szól a róka: – Dalod tetszik, elhallgatnám akár estig!
Csak az a baj, nem jól hallom! Ülj a fejemre, galambom!
A hiú fánk fogta magát, róka fején dalolt tovább.
Hallgatott az álnok szóra, s bekapta a ravasz róka.
Hová lett az aranyfánkom? – szól apó – Sehol se látom!
Csak a napraforgó látta, hogy miért nincs már a tálban!