A Kós Károly Székely Nemzeti Múzeuma című, a székházat bemutató képes kiadvány és a tavaly megjelent, 2011-es Acta Siculica évkönyv mellett még két könyvet adott ki tavaly a háromszéki múzeum: Daniel G. Scheint Az erdélyi székelyek földje és népe természeti, politikai, statisztikai és történelmi szempontból című, német nyelvű, 1833-ban Pesten megjelent munkájának magyar fordítását, valamint az Országos Széchényi Könyvtárral közösen Pesty Frigyes helynévgyűjteményét 1864–1865-ből.
Pesty Frigyes Magyarországra és Erdélyre kiterjedő helynévgyűjteménye kéziratából a Székelyföldre és a közeli magyar többségű településekre vonatkozó rész feldolgozására és közlésére vállalkozott a Székely Nemzeti Múzeum. A többéves program első, kézzelfogható eredménye e kiadvány, amely a mai Kovászna megyét, azaz a történelmi Háromszéket és Udvarhelyszékből Bardoc fiúszéket, valamint néhány Felső-Fehér megyei települést foglal magában. Szakmai irányító Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történész, akadémikus, a szövegek átírását és gondozását a múzeum munkatársai végezték. A kiadványban megtalálhatóak a másfél évszázaddal ezelőtti történelmi helynevek, melyeket az adott településeken összesítettek. Olyanok, mint Kisborosnyón a Kányás attya, Kézdikőváron (Peselneken) Nádaskút farka, vagy Árkoson a Korgatag.
Daniel Gottlieb Scheint medgyesi szász orvos pozitív székelységképet közvetít. Műve máig az egyetlen, idegen szerző által írt monográfia Székelyföldről. Bemutatja Székelyföld hegy- és vízrajzát, éghajlatát, természeti kincseit, politikai felosztását, azaz a székeket, a tanintézeteket, vallási felekezeteket, a rendeket, népszokásokat hagyományokat. „A földet vagy vidéket, ahol ez a nép lakik, saját nyelvén és magyarul Székelly-Földnek, szászul Czehkellandnak hívják, oláhul Czára Székujászka” – írja a szerző bevezetőjében. A könyvhöz Zepeczaner Jenő székelyudvarhelyi történész, nyugalmazott múzeumigazgató írt előszót.
Megjegyzendő, hogy Orbán Balázs monumentális munkájához, A Székelyföld leírásához mindkét mű eredetijét felhasználta.
