1. Papolc    15    13    1    1    42–8    40
2. Illyefalva    15    13    1    1    47–14    40
3. Sepsi OSK    15    13    0    2    55–11    39
4. Gelence    15    10    2    3    26–6    32
5. Dolores    15      9    2    4    39–19    29
6. Bereck    15      8    1    6    29–25    25
7. Bardoc    14      7    1    6    23–18    22
8. Ozsdola    15      6    1    8    35–34    19
9. Perkő    15      4    2    9    16–29    14
10. Barót    15      4    0    11    22–39    12
11. Bodzaf.    15      3    3    9    16–34    12
12. Bodok    14      3    2    9    16–37    11
13. Bölön    15      3    2    10    13–42    11
14. Szitabodza    14      3    0    11    19–47      9
15. Csernáton    15      3    0    12    14–49      9
Vittem maggammal egy másolatot a megbeszélésre – melyre a Diószegi Pékség tanácstermében került sor, s melyen részt vett Diószegi László, Pózna Dávid, Kertész Dávid, az OSK vezérkarának tagja (igazoltan maradt távol Kovács Attila) és Siklódi Ferenc, a csapat edzője –, arra gondolva, hogy ez legyen beszélgetésünk kiindulópontja. Ez lett.
– Nos, uraim, elégedettek az őszi teljesítménnyel? – tettem fel az első kérdést.
– Nem – hangzott röviden és velősen Diószegi László válasza. – Nem, mert csak a harmadik helyen állunk... De nem a mi hibánkból vagyunk a harmadikok, gondolok itt az illyefalvi meccsünkre, melyen a 90. percben 2–2-re állt az eredmény, aztán jött a bírói „bravúr”... Nem részletezem, tény, hogy megfújt, s veszítettünk. Na de a harmadik helyhez közrejátszott néhány alapemberünk – Mánya Szabolcs, Dobricza Ferenc, Ilie Roman – hosszan tartó sérülése is. Huzamos kiesésük bizony rányomta bélyegét az őszi végeredményünkre, akárcsak az ellenfeleink biztosította játékterek. Nekünk, akiknek előnyére szolgált a szentgyörgyi nagy pálya, ha kiléptünk Szentgyörgyről, mindenütt kisméretű és gyenge minőségű játéktereken kellett játszanunk, s ez hátrányunkra volt. Na meg aztán működött az a bizonyos íratlan versenyszabály, hogy mindenki minket akart legyőzni. Itthon százszázalékos a mérlegünk, idegenben viszont elkönyveltünk két vereséget.
– Na de nem adta fel az OSK a küzdelmet, a versenyt...
– Erről szó sincs, ellenkezőleg, bizakodóak vagyunk. Ha itthon tartani tudjuk a százszázalékos teljesítményünket, és kint javulunk – erre adott a lehetőség, hiszen mindkét nagy versenytársunkat, a Papolci FC-t és az Illyefalvi Lendületet itthon, hazai pályán fogadjuk –, kiharcolhatjuk az elsőséget.
– A vezérkar bizakodó, de milyen a játékosok hozzáállása?
– Minden bizonnyal az ő céljuk is a feljutás a III. ligába, bár edzeni nem nagyon szeretnek. Legalábbis ezt tanúsították az ősz folyamán.
– Kétségtelenül javítanunk kell mentalitásukon – vette át a szót Siklódi Ferenc edző –, tudatosítanunk kell bennük azt, hogy a csapatnak a III. ligára kell készülnie. Éppen elég gondot okozott a sok sérülés, tehát nem hiányzott (s nem fog hiányozni a jövőben sem) az edzések elkerülése, félvállról való kezelése, amikor anyagi gondjaink nem voltak, amikor biztosított volt a jó felkészülési lehetőség, a játékosok hozzáállásának lelkiismeretesnek kellett volna lennie. Véleményem szerint el kell jutnunk oda, hogy minél több jól felkészült játékosunk legyen. A fontos az, hogy a felkészültség és a tudás terén széles körű kiegyensúlyozott játékosállományt hozzunk össze, s ha ez sikerül, könnyebben vészelhetünk át minden sérülés okozta kiesést, formahanyatlást, ingadozást.
– Az elhangzottakra figyelve, gondolom, tesznek valamit a játékoskeret létszámának növelése, minőségének javítása érdekében.
– Kezdem azzal – így Diószegi –, hogy tervünk a teremfoci (futsal) és a nagypályás labdarúgás közé vonalat húzni, kettős leigazolással, itt is, ott is jó teljesítményt nyújtani, mint láttuk, nem lehet. Dönteni kell, vagy ez, vagy az... Aztán úgy terveztük, hogy hét-nyolc játékost fogunk igazolni. Négy már most biztos: a csernátoni Oláh Barna, a gyergyószentmiklósi Todoran Lóránt, a kománfalvi Robert Paraschiv és a târgoviştéi Marin Armando. A másik öttel még várjunk.
– A régi keretből kik mentek el?
– Kulcsár Csaba elment Kanadába, Szakács József hazatért Bodokra, Pulugor Zsolt bejutott az egyetemre, abbahagyta a nagypályás focit, Ilie Roman esetében várjuk, hogy döntsön, mit választ, a teremfocit vagy a labdarúgást. Reméljük, jól dönt.
– És akkor lássuk a Siklódi mester rendelkezésére álló játékoskeretet.
– Boga Csaba, Papp László – kapusok, Szabó Zsolt, Sánta László, Dénes Norbert, Rákosi Zsigmond – hátvédek, Nagy Sándor II., Csoma Ferenc, Kovács Alpár, Pál József, Mánya Szabolcs – középpályások, Kurtuly Róbert, Dobricza Ferenc, Berde Csongor, Papp Csongor – csatárok, az ifik közül az alábbi játékosokra számítunk: Imre László, Ungvári Árpád, Keresztes Benjámin, Deák Norbert, Jankó Attila.
– S ha már az ifikről esett szó – szólt közbe Kertész Dávid –, hadd mondjam el, nagyon ügyes csapatunk van, mely bár az ISK-hoz tartozik, az OSK-t képviseli a bajnokságban, klubunk szárnyai alá vette a gárdát, és nem titkolt szándéka, hogy kijuttassa az országos ifjúsági bajnokság döntőjére.
– Mikor kezdi el az alapozást az együttes? – kérdeztem Siklódi tanár urat.
– Január 15-én 16 órakor az MSC-stadionban. Az első hét az akkomodáció, az új játékosok megismerésének jegyében fog eltelni, a másodikon fokozzuk az iramot, növeljük az edzésadagot, hiszen készülnünk kell az edzőtáborozásra, ott pedig minden eddigi munkánkra ráteszünk még egy lapáttal. Közben rendezünk edzőmérkőzéseket is, hiszen minél jobban meg kell ismernünk az új játékosokat, csapatot kell építenünk, ez pedig játék nélkül nem megy. Igyekszünk rangos edzőpartnereket keresni, s velük játszani.
– Hol lesz az edzőtáborozás?
– A magyarországi Lipótot szemeltük ki – így Diószegi –, nagyszerű feltételeket tud biztosítani.
– A csapat szponzorai?
– A polgármesteri hivatal, a megyei tanács, a Diószegi Pékség, az Ariadne cég, a Torpi (Nicolae Vişan cége), Bálint Kálmán, Gyurka Csaba, Csutka Attila (Gidófalva), Dali Sándor, Bokor János (aki csodálatos felszereléssel és labdával ajándékozott meg), és nem utolsósorban a Regina mosoda, mely elvállalta a felszerelés tisztán tartását, s ez bizony óriási segítség, külön köszönet érte, de köszönet valamennyi támogatónknak is, hiszen segítségük nélkül aligha volna labdarúgócsapatunk.
– A cél?
– A III. ligába jutás.
Úgy legyen!