De hogy csupán pótlék, az biztos. Mindegy, le kell nyelni, meg kell emészteni, hiszen az alkotmányos szerződés megbukván a francia és a holland népszavazásokon, ez is több a semminél. Németország és Portugália eléggé büszke is a teljesítményre, hiszen portugál ember az uniós főnök, a dokumentumot a német kancellár, Angela Merkel hozta tető alá, s most újra az átmeneti soros elnökséget betöltő Portugália léphetett színre. Elég nagy volt a felhajtás, s ha valami beárnyékolta a nagy fesztivizmust, az csupán annyi volt, hogy Írország talán mégis tart népszavazást az ügyben, de attól nem nagyon kell tartaniuk az unió valódi nagyjainak. Ilyenek az írek, mondhatná bárki, nyakas, rátarti népség, mindenben szavazni szeretnének, pedig talán ők kapták a legtöbbet és a legjobbat az uniótól Portugália, Spanyolország mellett. De nem feledték el a nyomor és a brit dominancia évszázadait, s jobbnak látják bárminek a végleges elfogadása előtt voksra hívni a népet. Mert ha rosszul sül el a dolog, akkor nem a vezérek fejét kell követelni.

Nehéz megítélni, hogy lehet-e igazán örülni ennek a szabályozó szurrogátumnak, s főleg nehéz innen, Kelet-Európából, hiszen sem a korábban, sem a legfrissebben csatlakozott térségbeli országok még semmi csodatételt nem tapasztaltak az unió részéről, s bár csurrannak-cseppennek a pénzek, mintha mégis úgy tűnne, hogy a nevezett országokat inkább csak jókora piacnak tekintik a nyugati gazdagabbak, mint gyorsan fejlesztendő térségnek. Van is ezért panasz elég, de míg Magyarország elsőként ratifikálta, Románia még gazsulánsan hallgat az ügyről, Csehország és Lengyelország már ,,nem fogja be pörös száját".

Mit mondhatnánk mi, erdélyi, romániai magyarok? Azt látjuk, hogy az uniós belépés hozott bizonyos könnyítéseket, elsősorban az utazások, a munkavállalás vonatkozásában (bár itt nem feledhetjük, hogy éppen honfitársaink rondították le a kalapács nyelét), de a kolbászból font kerítés még egyáltalán nem látszik épülni, sőt. Főleg Magyarországon! Pozitívan kell értékelnünk, hogy a magyar nemzetiségű EU-képviselők szívós lobbizása és kitartó munkájának eredményeként — ugyan csupán egy fél mondat erejéig — bekerült ebbe a szerződésbe a kisebbségi közösségek védelmének, istápolásának gondolata is. Kötelezettsége még nem! Pedig arra lenne szükség, hiszen az Európai Parlamentben éppen a minap tört ki egy kisebb botrány az európai emberi jogok chartájának megszavazása kapcsán. Ez intő jel, jó lesz figyelni rá.