Románia munkavállalói Európában első helyen állnak a jövedelmükből az államkasszába adók és illetékek formájában befizetett 31 százalékkal. Hogy ezt az előkelő helyezést el ne veszítsük, az adókat tovább kell emelni vagy újabbakat kitalálni. A választások után szívrepesve vártam, hogy az ígéretek szerint hirtelen megugrik életszínvonalunk.
De most mintha nem osztogatás, hanem ismét fosztogatás kezdődne. Azzal vádolnak minden egyes román állampolgárt, hogy máris 2500 euróval tartozik. Ijesztgetnek, hogy jön a valutaalap és: Veni, vidi (jön, szétnéz) s viszi! Szegény adófizető alaposan megijed arra gondolván: ő egyáltalán nem emlékszik, hogy kölcsönkért volna, lehet, akkor be volt rúgva, és örvend, hogy most nem követelik tőle vissza az egész pénzt egyszerre, hanem csak egy kicsit megemelik adóját.
Minél többet magyarázzák az adók megállapításának módját, annál kevesebbet értek belőle. Egyben viszont mindenki biztos lehet, és nemcsak nálunk, hanem az egész országban: az adók emelkedni fognak. Vigasztaló, hogy megdöglik a szomszéd kecskéje is. Engem örömmel töltött el, amikor az év végén Szentgyörgy mellett Kézdivásárhelyen is adóemelést szavaztak meg, de rövid ideig szomorkodtam, hogy Kovásznán nem. Most viszont teljesen megnyugodtam, mert ott is megszavazták.
Kezdetben arról volt szó, hogy a törvény szerint kötelező lesz emelni. Később azt mondták, hogy nem kötelező, de muszáj, mert nem lesz pénzük az önkormányzatoknak. De még nagyon-nagyon sok magyarázat volt és van. Sepsiszentgyörgyön emelni kell, mert nem vagyunk kormányon. Aztán: rég nem emeltünk, máshol nagyobbak, és le vagyunk maradva. Kell növelni a bevételeket, mert nagyok a kiadások, a kormány nem ad pénzt stb.
Közben nálunk a cégeknek is alaposan megemelik az ingatlanadóját. A helyi vállalkozókét ugyan nem akarná emelni a helyi tanács, de sajnos nem lehet diszkriminálni, hogy csak a nagy multik meg azok a cégek fizessenek nagyobb adót, amelyek nem nálunk adóznak. Ezért úgy a becsületes, ha mindenik cég ötven százalékkal nagyobb ingatlanadót fizet. Viszont lehet pályázni, hogy egy részét visszakapják a helyi vállalkozók. Úgy emlékszem, tavaly is lehetett, és kíváncsi lennék, hányan pályáztak és nyertek. Azt sem tudom, hogy bárki pályázhat-e, vagy csak a helyiek – mert az diszkrimináció lenne. Az egyéni vállalkozók viszont akár választhatnak az átalányadó vagy évi tizenöt adóellenőrzés között.
Végül egészen megvigasztalódom, amikor hallom, hogy hónapokra lebontva nem is olyan sok az az adó. Sőt, ha továbbmegyünk, akkor napokra számítva egészen csekély. Kár, hogy az idei év nem szökőév, mert akkor az évi adó napokra bontva nem 365-, hanem 366-felé oszlana, és úgy még kevesebb lenne.
Pluszjövedelemre viszont úgy is szert tehet a tanács, ha olyan sokáig számolja az adókat, hogy kimegyünk a két hónapból, és így a kedvezményt is elveszítvén, tíz százalékkal többet fizethetünk.
Mert ahogy a nóta mondja: Emelni kell, ha meghalunk is, / emelni kell, az angyalát!
