A napóleoni háborúk idején az osztrák császári hadakból sok erdélyi katona szökött meg. Az évekig elhúzódó háború, a számtalan halott és sebesült sokakat arra késztetett, hogy inkább vállalják az üldöztetést, mintsem tovább harcoljanak. A Rika erdőségeiben is sok szökött katona gyűlt össze, ezeknek vezére Virág György volt. Az alábbi eset a háború után 1816-ban történt.
,,Köpeci Both Dávid és testvére Dániel, szabad székely lovas katonák, az akkori Rikában csavargó Virág György és Dregus Miklós hegyi tolvajok bandája öt lovaikat elvették. Ezek sok költségűk után kipuhatolózták vala, hogy a nevezett gonosztevők Jasiban fogva lennének. Amint passuáltattak egyenesen Jasiba fáradtak. Ott az Inalta Agentia sok fáradozása után azon két hegyi tolvajt Virág Györgynek, és Dregus Miklósnak ismertettek. A tömlöcből kivetetvén, békisértetés végett a nevezett katonáknak általadattak. Bákóig a sik mezőn le is kisértettek Wolff urhoz, de Bákó, és a Gyimes között lévő erdős helyeken, bátorságos áthozatalukra, a nevezett Wolff ur az Inalta Agentia rendelése szerint, jó kisérőket nem adva a gonosztevők a szegény károsultakot megsebesitették, és viszont szabadságra helyeztették magukat. A Méltóságos Fő Hadi Vezérséghez is jelenteni fogjuk, hogy ezen két fő haramiák gyilkosságaikot, és több épűlet elégetéseit már négy éve gyakorolják. Ha ezek elnem törűltetnek, a közelebbi esztendőben annyival több gonoszságot fognak elkövetni, midőn talán itt is, de főképpen Nemes Bardocszékben lévő atyafiai is titokban lévő több orvgazdához bizonyosan ki fognak szállani, és több pusztitást is tenni. Az elfogattatással pedig nem más hanem Wolff ur tartozik mert, ez már gyanusságba esett a gonosztevőkkel való egyetértése, aminthogy egyik hegyi tolvaj Mirigy András több esztendőkig nálla lappangott. Az Inalta Agentia a mostani két hegyi tolvajoknak Bákóból a Gyimesig jó örizet alatt parancsolta, de ezt három nap mulva nem telyesitette Wolff ur, következés szerint nemhogy illő örizetet adott volna a rendelés, és kérés szerint ma azon gyilkosok itt lennének, és több költséggel sem a környéket veszedelemmel nem fenyegetnék. Továbbá Wolff ur köteles az elszabadult haramiáknak kézbe szolgáltatással azért is, nemcsak név hanem személy szerint is ismertessenek, mert szűleik tartozkodási helyét tudja eleitől fogva, tudja az Erdélyből kiszökött gonosztevőknek amint ezeknek nagyobb része világosságra hozattak vala. Most is amint Bothék referálják Ertz Herceg Jóseff regimentbéli lovas katonák tartozkodnak nálla, de tartozik azért is, hogy miért tartoztatta a gonosztevőket három napig magánál, miért nem vitte a Gyimesig, erdős helyek tekintetéből vagy butukba, vagy rabvasba. Végezetűl tartozik Wolff ur a kártvallott szegény katonáknak kárait és a 8 heti utazásbéli kárait megfizetni. Méltóságos Urunk, hogy ha ezek szerint sokszor nevezett Wolff ur megszoritatik, bizonyosan nemcsak az irt gonosztevők kézre fognak keriteni, hanem más szökevények elrettentése is meg fog előztetni, és midhogy a Méltóságos Fő Hadi Vezérség is bizonyosan az esedezők méltatlanságait, és ezen űgyet is a provincia részről is a Méltóságos Királyi Fő Kormánytanácsnak mentől előbb ajánlani fogja.
Teljes tisztelettel maradván a Méltóságos Adminisztrátor Urnak.
Barót 31 október 1816.”
(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, 8. fond, 2511. dosszié, 1–2. lap)
Háromszék adminisztrátora a Királyi Guberniumnál 1817. január 9-én tett panaszt Wolff ellen, eredménytelenül. A háborúnak vége lett, a Moldvába szökött katonák ott maradtak, bővítve a moldvai magyarság létszámát.
