Az óegyiptomiak hajlandóak voltak havi díjat fizetni azért, hogy templomi rabszolgák lehessenek – erről tanúskodnak azok a 2200 éves papiruszok, amelyeket az ősi Tebtunisz városában tártak fel.
A település, amelyet Kr. e. 1800 táján alapítottak, virágkorát a Ptolemaioszok alatt élte, amikor fontos vallási központtá vált. A városban rengeteg papiruszt találtak, amelyekből a kutatók megismerhették, hogy miként élték mindennapjaikat Tebtunisz lakói. A rabszolgának szegődők szerződései a templom melletti hulladékgödrök feltárása során kerültek napvilágra, majd Egyiptom, Európa és az Egyesült Államok különböző múzeumaiban kötöttek ki. Kim Ryholtnak, a Koppenhágai Egyetem egyiptológusának sokévi munkájába telt, míg összeszedte és elemezte a szerződéseket – olvasható a Koppenhágai Egyetem honlapján. „A Koppenhágai Egyetem papiruszgyűjteménye sok ilyen szerződést tartalmaz, de legtöbbjük töredékesen maradt fenn. Ahhoz, hogy az egész anyagot átvizsgálhassam, számos intézménybe el kellett látogatnom. Némely esetben a szerződést a szó szoros értelmében megfelezték, az egyik részét az egyetemünkön őrizték, míg a másik felét a British Museumban” – idézte fel a dán egyiptológus.
A szerződők egyike például havi két és fél darab rezet kínál fel, hogy Szobek, a krokodilisten templomában szolgáljon. Mások nemcsak saját magukat, hanem gyermekeiket és gyermekeik gyermekeit is rabszolgasorba vetették. A rabszolgaság fenntartásához szükséges pénzt az érintettek vélhetően szabad idejükben keresték meg, egy Ptolemaiosz nevű írástudó például álomfejtéssel szerzett némi zsebpénzt. Mint Kim Ryholt kifejti, manapság nehéz elképzelni, hogy valaki nemcsak önként vállalná a rabszolgasorsot, de még fizetne is érte, azok azonban, akikről szó van, a társadalom páriái voltak. „A szerződők 90 százaléka nem tudta megnevezni az apját, holott ez követelmény lett volna, prostituáltak gyermekei lehettek. A társadalom legalján lévők a templomokhoz szegődve viszont elkerülhették, hogy kivezényeljék őket nehéz fizikai munkára – építkezésekre, csatornaásásra” – magyarázta a kutató.
A rabszolgaságnak e fura módja mindössze hatvan éven át, Kr. e. 190 és Kr. e. 130 között létezett, és nincs arra semmi utalás, hogy az egyiptomi birodalom bármelyik más korszakában gyakorolták volna. Vélhetően a fáraók nem engedhették meg, hogy a grandiózus építkezéseikhez szükséges munkaerő jelentős része kitérjen a közmunka elől.
