TÓKOS KINGA IMOLA ÉS ANDRÁS, Bardoc. Gratulálunk a laphoz, nagyon korrektnek találjuk, és ami a legfontosabb: nincs benne részrehajlás politikai téren sem. Az önök munkája nélkül sok, magyar társadalmunkat érintő hírről lemaradnánk. Kívánunk továbbra is erőt, egészséget, és kellemes ünnepeket az egész közösségnek.
MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak. A sors úgy hozta, hogy tíz év után újra kórházba kényszerültem. A körülmények ― egy idős személyt gondozok ― nem engedték meg, hogy idejében kezdhessem a kezelést, ezért az egyik szakorvos meg is dorgált, jogosan. A megyei kórház belgyógyászati osztályán feküdtem nyolc napig, tizedmagammal. Azelőtt sokat hallottam a kezelésről és ellátásról, de a valósággal szembesülve kellemesen csalódtam, csalódtunk. Az orvosok nem csak kezeltek, hanem bátorítottak is, odaadó, lelkiismeretes munkájukért őszinte elismerést érdemelnek. A személyzetről is csak jót mondhatok, példamutató volt többek között egy ágyhoz kötött betegtársunk gondozása is. És hát van még emberség a kórházon kívül is, szomszédaim segítsége, feladataim átvállalása nélkül nem tudom, hogyan boldogultam volna e nehéz helyzetben. Köszönet mindenkinek.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A romániai magyarság különböző politikai alakulatainak meg kellene egyezniük abban, hogy a szórványt, a Székelyföldet és a csángókat is egy szervezetbe tömörítsék. Ennek adjanak egy új nevet, és válasszanak új vezetőket. Az egyéni összeférhetetlenséget ki kell zárni. Csakis így lehet biztosítani a magyarság sorsát, mert az RMDSZ csupán annak köszönheti a legutóbbi választások eredményét, hogy a román nemzet fiai közül kevesen szavaztak.
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Nagyon szépen sikerült az év végén a szegedi barátaim által szervezett III. Damjanich hagyományőrző bál. Több mint 250 személy vett részt a Kárpát-medencéből — Erdélyből összesen tízen (Gelencéről, Bélafalváról, Csernátonból és Szovátáról). A bál után csoportunk átlátogatott Vajdaságba, az ottani Nagycsaládos Egyesület vezetői meghívásának tettünk eleget Horgoson, Addán, Zentán és Újvidéken. Határon túli barátainkkal közösen egy alapítványt hoztunk létre, hogy az elkövetkezőkben gyerekeinknek a kapcsolatteremtést, táboroztatást, csereüdültetést elő tudjuk segíteni. A tavaly ajándékozott kopjafát — mikor a vízum hiányzott, és nem tudtam átmenni — most avattuk fel nagy örömmel. A következő kopjafát Felvidéken fogjuk felállítani 2008 áprilisában, Kelemen Dénes gelencei tanító bácsi faragja a nagycsaládos találkozó emlékére.
