Decemberben két borítékban értesítettek arról, hogy be kell fizetnem egy egylejes, valamint egy háromlejes adót. De vajon miért kellett négy lejért két borítékot küldeni? Megkérdeztem, innen postázták, nem Bukarestből...
Januárban bementem a pénzügyhöz, három pénztárnál álltam sorba: az egyiknél kiadták a papírt, a másiknál elvették, a harmadiknál fizettem. Megjegyzem, hogy magánvállalatoknál ugyanezt a műveletet egy ember végzi, és nem három. De ez még nem minden.
A minap egy munkatársam ment be ugyanilyen adózási felszólítással – neki kilenc lejt kellett (volna) befizetnie –, de azt mondták ugyanabban a pompás állami hivatalban, hogy 40 lejig nem kell kifizetni az adót. Ez most mi? Az egyiktől elvesszük a pénzt, a másiktól nem? Most nem a négy lejemet „siratom”, hanem magát a tényt, hogy nálunk úgy értelmezik a törvényt, ahogy akarják. Mi az, hogy az egyik ügyfélnek egyet mondanak, a másiknak mást? És ha belegondolok, hogy legalább ötszáz embernek küldtek ilyen adópapírt, hogy egy lej csak a boríték, és hogy három ember végzi egynek a munkáját, akkor azt mondom, hogy gazdag országban élünk, ahol megengedhetjük magunknak azt, hogy pazaroljanak az adólejeinkből. Tudom, ezek pitiáner összegek, de mégis. Jobban oda kellene figyelni. Kíváncsi lennék, hogy mással történt-e ilyen...
M. ANDREA, Sepsiszentgyörgy
