Ha Lázár-Prezsmer Endre évek óta nem működtetné heti rendszerességgel a Kónya Ádám Művelődési Házban a Huszárik filmklubot, Sepsiszentgyörgyön semmilyen filmvetítés nem lenne, és ezt nem csak azok bánnák, akik hétfő esténként a pinceklubot választják, ahol tematikusan csoportosított filmek pörögnek a vásznon. Volt olyan periódus, amikor egy-egy meghívott irányításával film után még beszélgettek a látottakról, mostanában kevésbé ráérősek, de a filmklub mozgatóembere szeretné, ha lenne még idő és lehetőség néhány értékelő szóra mozizás után. Most román filmek mennek, de az esztendő folyamán dán, francia, amerikai produkciókat is bemutatnak, tavaly a magyar mellett például iráni filmeket is vetítettek. Szeretné ugyan­akkor, ha egy-egy hétvégére Szentgyörgyre hozhatnának olyan hazai produkciókat, amelyeket az egész országban városonként, karavánszerűen mutatnak be, 2012 őszén így sikerült levetíteni Tudor Giurgiu Emberekről és csigákról című alkotását, idén Cristian Mungiu – a román filmszakma által Oscar-díjra javasolt – A dombok mögött című filmjét, illetve Marian Crişan Morgen című produkcióját veszik célba.
A nyári uborkaszezon idején új színfolt a megyeszékhely kulturális életében az Erzsébet parkban heti rendszerességgel, esténként tartott szabadtéri filmvetítés, ezt 2013-ban is megismétlik, főként értékesebb magyar és román filmekkel várják majd a közönséget, ugyanis ez a programsorozat ta­valy nagy nézettségnek örvendett. A szintén évente, nyár elején és késő ősszel szervezett kortárs európai, illetve ma­gyar filmnapok sem maradnak el, Lázár-Prezsmer Endre abban bízik, hogy az év végi sorozatot már a felújított szentgyörgyi moziban lehet tartani. Kortárs magyar filmnapok szervezésekor jó esetben sikerül meghívniuk egy-egy rendezőt, színészt, ebben a tekintetben emlékezetes marad Mol­doványi Ferenc filmrendező vendégeskedése, noha a remek, gyermekmunkáról forgatott Másik bolygó című dokumetumfilmjét, majd a vele folytatott beszélgetést mindössze maroknyian követték. Az is megtörtént, hogy egy-egy filmrendező Háromszéken járt, és meghívták találkozóra, így történt Szomjas György, Fischer Gábor esetében. Van egy réteg, amely határozottan igényli ezeket a különleges, író–olvasó találkozóhoz hasonlítható, Sepsiszentgyörgyön ritka beszélgetéseket – magyarázza Lázár-Prezsmer.
A legtöbb érdeklődőt a koncertek vonzzák, azok nyáron szabadtériek, máskor klubokban vagy akár templomokban lépnek fel a gonddal kiválogatott zenekarok. Mint Lázár mondja, márciusban igazi csemegének ígérkezik a sepsiszentgyörgyi, tízéves Improvíziók zenekar szimfonikus zenészekkel, fúvósokkal, énekesekkel elképzelt fellépése, ők több rangos fesztiválon vettek már részt, igényes muzsikájukról ismertek, s viszonylag ritkán koncerteznek. Aztán Szent Görgy Napokkor újra megnyílik a Székely Nemzeti Múzeum udvarán a kultúrkert, a tavalyi siker után ismét tematikus koncerteket szerveznek, a megszokott dzsessz mellett világ- és népzenéből is válogathatnak majd a múzeumkerti látogatók. Június és szeptember között ugyan­ezen a helyszínen tovább folytatódnak a szabadtéri koncertek – ezekre nyári estéken akár két-háromszáz néző is eljön –, az előbb említett műfajok mellett klasszikus zenére is gondolnak. Szeptemberben megtartják a magyar dal napját, és két új rendezvényt is terveznek: egyrészt egy kisebb blues fesztivált, másrészt egy régi álma is megvalósulni látszik: Szeptember végén címmel énekelt, megzenésített versekből kínálnak majd válogatást, előadókat az egész Kárpát-medencéből hívnának. És végül, de nem utolsósorban nyáron hetedik alkalommal szervezik meg a nemzetközi dzsessz- és improvizációs tábort, a megyeszékhelyen ilyenkor hagyományosan megélénkülnek az esti koncertek, örömzenélések.
Mára egyértelművé vált, hogy Lázár-Prezsmer Endre a sepsiszentgyörgyi kulturális élet pótolhatatlan szereplője, jóllehet felsorakozik mögéje a Kónya Ádám Művelődési Ház, illetve a fiatalos MUKKK Ifjúsági és Kulturális Egyesület, e két intézmény együttműködéséből pedig megszokottan értékes produkciók születnek. Persze, a fiókban lapulnak még tervek, egyikük egy nyári, Sepsiszentgyörgyhöz közeli településen, falusi környezetben szervezendő kulturális fesztivál, a magyarországi Művészetek Völgye vagy az Ördögkatlan mintájára, természetesen azoknál kisebb léptékben, csak ahhoz – egyebek mellett – intézmények, civil szervezetek együttgondolkodása, támogató, befogadó vidéki önkormányzat, hosszú távú elképzelés szükséges. Fantáziát lát benne, szerinte igény is lenne rá, csak „az a baj, hogy a mai világban mindenki a konkrétan lemérhető haszonra tör”, emiatt nehéz egy ilyen rendezvényt tető alá hozni, holott az érintett település nyeresége hosszú távon jelentkezne, egy ilyen fesztivállal biztosan bekerülne a tu­risztikai vérkeringésbe, az ott megforduló emberek szellemisége a térséget gazdagítaná, s a helybéliekre is jóté­kony hatása lenne. S hogy nemcsak lelkesedéssel, energiát nem kímélve, hanem jól is végzi vállalt munkáját, Lázár-Prezsmer Endre számára azokból a visszaigazolásokból derül ki, amikor más művelődési intézmények vezetői is felkérik programok szervezésére, megbíznak benne, hogy amit kitalál, az minőségi lesz. És ez erőt ad neki ahhoz, hogy tovább menjen útján.