Barátja-olvasója az írott sajtónak a mikóújfalusi ember. Más a híreket rádióban hallani – derült ki beszélgetésünkből –, s egészen más heverés közben, csendben böngészgetni! Mi nemcsak a politikát vadásszuk benne – mondták –, abból máshonnan is bőven kapunk, hanem a híreket, az újdonságot, az érdekességeket, történelmi és helyi dolgokat, a hozzánk hasonló községek életét, a hirdetéseket, szomorú jelentéseket keressük, amit megkapunk a Háromszékben.
Nagyapáinktól-apáinktól tudjuk, hogy régebb is voltak errefelé jó magyar újságok: Székely Nép, Székely Nemzet, Brassói Lapok. Jöjjenek, várjuk! Jó megismerni azt, akinek szeretjük az írásait, másképpen olvassa az ember – jegyeztük annak apropóján, hogy holnap este Mikóújfaluba látogatnak a Háromszék munkatársai. A településre egyébként sok vendéget várnak idén: a falunapok alkalmából háromnapos rendezvénysorozatra várják a testvértelepülések küldöttségeit.
Nyomda előtt
– Várjuk Mikóújfalu monográfiáját, amelyet a Kovászna Megyei Művelődési Központ kezdeményezett. Nyomdára kész? – kérdeztük Nyáguly Vilmos mikóújfalusi községvezetőtől.
– Tóth Szabolcs történész és a szerkesztő Nagy Balázs határozott úgy, hogy a kötet történelmi gerince az a szakmai hozzáértéssel megírt fokozati dolgozat legyen, amely a helybeli Fejér Ákos-iskola igazgatója, Nagy Sándor tanár munkája. Párosítják a monográfia ismérveinek is megfelelő más fejezetekkel, és a falukötetek sorozatának egyikeként közreadják, hadd ismerje meg az Oltfej lakossága is, hogy „honnan jött, s merre megy?”. A monográfiában nemcsak a múlt, hanem a közelmúlt, annak helyi művelődéstörténete, az elmúlt idők fotó-dokumentumai is helyet kapnak, a település mai képéről is felvételek készültek. A történeti anyagot Demeter Ferenc helybeli történész kutatási eredményei is kiegészítik, aki olyan adatokkal rendelkezik, mint például a kollektivizálás története, amely fehér folt még mindig a vidék újkori történetében.
Tehát még egy kis türelem, és betekintést nyerhet az olvasó abba a kötetbe, amely most már szabadon, cenzúra nélkül elmondja, miként alakult ki az egykori üveghuta vonzáskörében a többnemzetiségű népességből verbuválódott település, Mikóújfalu. Éltek-élnek itt székelyek, telepített román nemzetiségűek, olasz és német eredetűek, de akik magyar római katolikus többségben magyarokká lettek, ám ápolják emlékeikben felmenőik családi eredetét. Vannak, akik egykori anyanyelvüket rég elvesztették, de ősi vallásukat megtartották. Vallério Sándor például olyan székely magyar ember, amilyen elő van írva, de neve jelzi, hogy a család valahol észak-olasz földben gyökerezik.
Nem volt könnyű kibogozni ennek a falunak a históriáját, tudjuk, de nagyon fontos volt, mert örök tanulság, ha nemzeti többségbe kerül egy kisközösség, idővel könyörtelenül beolvad! Nem egyetlen falutörténete van ennek a településnek, mert az idők folyamán próbáltak mások is írni róla többet-kevesebbet. Említésre méltó azonban az a kézirat, melyet néhai Simon Jakab (1950–2009) helybeli plébános tett közzé néhány példányban, aki 1987-ben lépett a mikóújfalusi plébánia szolgálatába. Adatai főleg a gyülekezet, az egyházi élet részleteire vonatkoznak, de elengedhetetlen bizonyítékai a település korabeli életének.
Fejér Ákos emléke
– A Mikóújfalu, területén működő kőbányák ipartörténete, a helyi művelődés és hagyományok szervesen egészítik ki az Oltfej településeinek históriáját. Néhai Fejér Ákos tanár hírnevet szerzett tevékenységével, szigorával, bátorságával Mikóújfalunak. A tavaly Fejér Ákos-évet hirdettek. A hírek szerint sikeresen.
– Biciklis emléktúrával tisztelegtünk Ákos bácsi halálának tizedik, a világjáró kerékpározás kezdetének félszázados évfordulójának tiszteletére – részletezte az eseményt Nyáguly Vilmos polgármester. – Másképpen nem is lehetett, mert számunkra a kerékpár jelképes, azzal jutottak el a mikóújfalusi tanulók és fiatalok a müncheni olimpiára, de még a Márvány-tenger partjára is, hogy emlékkopját állíthassanak Mikes Kelemennek a Ceauşescu-rendszer idején! Elkarikáztunk Fejér Ákos csíkszeredai síremlékéhez, megkoszorúztuk, de ez tavalyi esemény. Most annak kapcsán emlegetjük, hogy Fejér Ákosné, Ella tanító néni és lánya, Incze Anikó tanárnő Fejér Ákos személyes ereklyéivel és hagyatékának egy részével adományként gazdagította az állandó jellegű Fejér Ákos-emlékkiállításunkat. Bárki megtekintheti.
– Három vallásfelekezet él és munkál Újfaluban. Milyen ezekkel az önkormányzat kapcsolata? – kérdeztük.
– Sorra, évenként támogatjuk ezeket is, hogy mindenki tudjon egyet-egyet előbbrelépni gondja orvoslásában. Segítettük az ortodox egyházat, mert korszerűsítette templomát. Tavaly a katolikus plébánia előtt önerőből és hagyományos helyi kalákával mutatós kerítést építettünk, beugrásába áttelepítettük a millenniumi emlékművet, amely addig meglehetősen elzárt helyen állt. Idén a református gyülekezetet fogjuk segíteni, amely támpillérrel akarja megerősíteni az elmúlt években felújított templomát.
– A mikóújfalusiak már hozzászoktak a fúvósmuzsikához. Él és működik a Nagykürt-95 Fúvós Egyesület és fúvószenekar, s ha nem tévedünk, a falunap alkalmával emlékünnepre készülnek.
– Sok örömet szerzett eddig is mindnyájunknak ez a zenekar, különösen a karácsonyi koncertek alkalmával – folytatta a községvezető, s szavaiból értettük, hogy jelentős az ilyen zenekar egy település életében, az ünnepi alkalmak-megemlékezések értékét-hangulatát lényegesen emeli. – Segítettük őket is. Megfiatalodott a zenekar, több végzett iskolás biztosítja a továbbélést, az aranytartalékot. A sikerekért Sorbán Miklós egyesületi elnöknek, Terza Loránd, Demeter Norbert és Csatlós Attila tagoknak, valamint az iskoláskorú zenész-palántáknak tartozunk köszönettel.
Testvértelepülések ünnepe
Mikóújfalu testvérkapcsolatokat ápol magyarországi településekkel. A Szent István-napi templombúcsút követően falunapi rendezvényekre akarják meghívni testvértelepüléseiket. Itt szeretnék látni barátaikat, a ballószögieket, bálványosiakat, mikóháziakat és mikófalviakat Magyarországról, s ezek testvértelepüléseinek képviselőit is várják, akikkel szintén ismeretséget, barátságot kötöttek. Ilyen a mikófalvi kapcsolat révén Opole Lubelskie lengyel település, továbbá a belgiumi Genapp, a szlovákiai Bodrogmező és a szerbiai Gombos. Már visszajelzéseket is kaptak. Az anyagiakra uniós pályázatot nyújtottak be.
– Különleges alkalomra, háromnapos rendezvénysorozatra készülünk – tájékoztatott a polgármester –, mert meg szeretnénk ünnepelni Mikóújfalu őstelepülése, Gerebencfalva írásos említésének 680. évfordulóját. Úgy terveztük, hogy minden meghívott település mutatkozzon be, hozza magával hagyományait, folklórját. Az évfordulóra kopjafát szándékozunk állítani a katolikus templom emlékkertjében, amelyet Balázs Antallal, Európa kősziklából kifaragott térképét, rajta a testvértelepülésekkel pedig Urszuly Sámuel helybeli kőfaragó népművésszel szeretnénk elkészíttetni. Ekkorra tervezzük a testvértelepülési szándéknyilatkozatok aláírását. Az ünnepséget kórustalálkozóval, kulturális rendezvényekkel, a Szent Anna-tóhoz tervezett gyalogtúrával, tokányolással tennők színesebbé-emlékezetesebbé.
Gerebencz ébresztése
Letűnt idők ködébe vész Gerebencfalva emléke, de való, hogy létezett. Terjedelmes nem lehetett, ott feküdt valahol a mai nagypatak fejében, s a patak is a Gerebencz vagy a Gerebencs nevet viselte.
A kis település a Mikók erdejében húzódott meg, amelyet a királyi Felső-Fehér megye részének tekintettek. Orbán Balázs is csak feltételezi, hogy Gerebenc és a Mikóújfalu és Sepsibükszád között fekvő Sombor (Zsombor) település „lakói alkalmasint” a vidék várai „őrizeteinek támogatására voltak destinálva, azonban az itt gyakran betörést kísérlett ellenség dühe által megsemmisíttettek”. A közeli Vápa- és Alsó-Sólyomkő várról van szó, amely Orbán szerint „Csíknak akkortájt déloldalról egyedüli bemenetelét képező szoros (…) fölött őrködtek”.
Hogy Gerebenc teljesen nem pusztult el, az is bizonyíthatja, hogy nevét máig megtartotta a helyi szájhagyomány, sőt, kápolnája is volt, amely időközben romossá lett. Említett Simon Jakab plébános kéziratában ez áll: „A patak menti falunak már volt katolikus temploma. Az 1819. évi vizitációs jegyzőkönyv rögzíti, hogy az a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült. (…) Helyét ma is tudják, az öregek mutogatják. Emlékét a Csonka templom és a Romlott templom helynév őrzi. A gerebenci régi templomot 1830-ban lebontották. Anyagát valószínű beépítették. A jelenlegi templom építéséhez 1826-ban kezdtek hozzá, és 1832-ben fejezték be.”
Gerebencfalva lakóit több adat szerint a rablók gyakori támadásai miatt Mikó gróf a mai Mikóújfalu területére telepítette, ahol az általa alapított üveghuta munkásai közé beolvadhattak. Gerebenc nem szerepel a pápai dézsmák 1333-as regestrumában, de 1342. július 8-án, majd 1349. szeptember 9-én írásos formában említik Nagy Lajos király parancs-levelében, ahol arra kéri embereit, hogy járassák ki (járják be és jelöljék ki – Kgy. Z. megj.) a mai Tusnádfürdő (amit akkor Beszédmezőnek neveztek), Sepsibükszád és Mikóújfalu övezetében, az Olt vonalától keletre eső erdős övezetet, amelyhez az udvar jogot tartott. Óriási erdős birtokról volt szó, amely az adatok szerint a tusnádfürdői Tiszás-patak és a Mikóújfalu és Málnás között lefutó Száldobos-patakok között terült el. A kijárás eredménytelen volt – írta Orbán Balázs is, mert a „kijárt birtok egészen napjainkig a Mikó család birtokában maradt”. Ezek szerint Gerebencfalva eddig ismert első írásos említése 1342-ből származik. Az okleveles adatok a Jakó Zsigmond szerkesztette Erdélyi Okmánytár III. kötetéből (1340–1359) származnak, amely a budapesti Magyar Országos Levéltár kiadásában jelent meg 2008-ban. Erre Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész-történetíró hívta fel figyelmünket, amelyért köszönettel tartozunk.
