William Shakespeare 154 szonettjét, valamint Martin Luther King Van egy álmom című beszédének egy részét is mesterségesen létrehozott DNS-molekulákra tárolták amerikai és brit kutatók, akik szerint az új technika könnyen lehetővé teheti a világon lévő valamennyi adat tárolását – merevlemez helyett biológiai adathordozón.
A Nagy-Britanniában működő Európai Bioinformatikai Intézet (EBI) kutatói a szonettek mellett Martin Luther King híres beszéde videofelvételének 26 másodpercét, James Watson és Francis Clarke az emberi örökítőanyagot őrző DNS felfedezéséről szóló tanulmányát, az EBI fotóját és az ezen adatok DNS-re konvertálásának leírását tartalmazó fájlt tárolták át a mesterséges DNS-molekulákra. Eredményeiket a Nature tudományos folyóirat (www.nature.com) honlapján tették közzé.
A DNS-molekulákon való adattárolás sokkal kisebb teret igényel, mint bármely más forma. Például az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN jelenleg 90 petabájt (90 millió gigabájt) adatot őriz száz merevlemezen. A Nick Goldman vezette EBI-munkacsoport által kidolgozott módszer szerint ennyi adat 41 grammnyi DNS-en tárolható. Ráadásul az információ megőrizhető akár ezer évig, hideg, száraz és sötét körülmények között is – magyarázta Goldman, összehasonlításképpen a több ezer éve kihalt állatok DNS-ének napjainkban történő feltárását említve. A DNS-tárolók használatának előnye a merevlemezekkel szemben az is, hogy nincs szükség elektromos áramra. Ráadásul az adattárolók, mint például a mágnesszalagok, egy évtized alatt elhasználódnak.
A tudósok már régóta képesek olvasni a DNS négy betűből – A, C, G, T – álló kódját, de nehézségekbe ütközött DNS-re adatokat „írni” a dekódolási hibák – az azonos betűk ismétlődésének – lehetősége miatt. Goldman csoportja 5,2 millió bájtnyi információt tárolt DNS-re: a kettes számrendszer 1 és 0 jeleit használó számítógépes fájlokat úgy ültette át a DNS „nyelvében” lévő A, C, G és T betűkre, hogy ki tudta küszöbölni a dekódolási hibák lehetőségét. A kódokat egy amerikai laboratóriumba küldték, ahol a szakemberek átalakították azokat szintetikus DNS-szakaszokba, amelyek egy piciny porszemre hasonlítottak. Végül az EBI kutatói szekvenálták a mesterséges DNS-t, hogy hozzájussanak a kódokhoz, mielőtt visszaalakították eredeti számítógépes fájlokra. Ez 99,9 százalékban sikerült.
A kutatók elismerik, hogy a DNS-molekula szintetizálása és elemzése miatt módszerük igen drága, mivel költséges berendezések, például DNS-szekvenáló is kell hozzá, ám úgy vélik, hogy az egyre újabb technológiákkal sikerül a DNS-adattárolást olcsóbban megvalósítani. Az EBI adatai szerint jelenleg mintegy három zettabájtnyi (háromezer milliárd gigabájt) adatot őriznek a világon.
