Nagyon jó lesz, ha jövőben összevonják az európai parlamenti választásokat az elnökválasztással. Így egy csapással két legyet, illetve pecsétet ütünk a szavazólapokra. Az meg külön öröm, ha majd két elnökünk párhuzamosan működik. Ők is legszívesebben a végtelenben találkoznának.
A mostani, régi elnök, Băsescu mandátuma végéig maradna Cotroceni-ben, és az új – aki saját óhaja szerint Antonescu lesz – fél évig készenlétben állna, minden eshetőségre felkészülve. Sőt, némi munkát is átvállalhatna Băsescutól. Ha netán megnáthásodik a régi elnök, vagy elmegy üdülni, akkor beugrik helyette.
A népszerű intézkedések bejelentését Crin Antonescu végezné, a népszerűtleneket továbbra is Băsescu, akinek ebben már nagy a gyakorlata. Eddig is rá kellett volna bízni a mindenféle új adónem bevezetésének bejelentését. Ő közölhetné az adók, árak emelését és sok egyéb kellemetlen, rossz hírt. Mindez már nem ártana amúgy is megtépázott népszerűségének, mert ha akarnánk, sem tudnánk újraválasztani, hiszen leszerepeli az alkotmány szerint megengedett nyolc évét. Bár ő azt mondja, hogy rögtön felmond, ha lemond a nemrég megválasztott 588 képviselőnk, és az új parlament csak 300 fős lesz. Viszont ez nehezen megvalósítható, mert azoknak ötszáznyolcvannyolcszor nehezebb lemondaniuk, mint neki.
A most még csak potenciális elnök, Antonescu a jó híreket hozta volna tudomásunkra: a hatalmas minimálbér-növelést és a négyszázalékos nyugdíjemelést.
A két párhuzamos elnök megválasztásának módszerét az elkövetkezőkben is lehetne alkalmazni, és így Romániának állandóan két elnöke lenne. Az menne az utcára népszerűségben fürödni (ahogy Băsescu is tette a régi szép időkben), akinek éppen fenn ragyog a csillaga, és esélye van arra, hogy ne fütyüljék ki.
Sajnos, most Moldva egyesülését Havasalfölddel Jászvásáron elnök nélkül kellett megünnepelni, mert Băsescu nem mert oda menni. Pedig ott nagy ünnep volt, sok résztvevővel. Az állami tisztviselőknek kötelező volt a megjelenés. Ugyanakkor a Szociál-Liberális Szövetség iaşi-i és Vrancea megyei polgármestereinek kötelező volt ötven embert magukkal vinniük a cécóra. Végül a nép nem tudott pártvezéreivel táncra perdülni a hórában, mert kerítéssel zárták el hőn választott képviselőitől. A vezetők viszont szolidarizáltak a tömeggel, és az ötezer adag paszulyos kolbászból egyáltalán nem ettek, hogy több maradjon a résztvevőknek.
Az alkotmányon is lehetne változtatni, hogy az elnököt ne négy, hanem legalább nyolc évre választhassuk. Még Amerikában is az utóbbi időkben az elnököket kétszer is újraválasztották négyévenként. Ott is csupán pénzkidobás volt az első utáni választási kampány, mert mindig a régiek maradtak, és így kiiktatásuk után újra be is iktatták őket. Az amerikaiak azért mégiscsak könnyebben megszabadulnak egy megunt elnöktől, mert ők – ahogy néhányszor előfordult már – a nekik nem tetszőt egyszerűen lepuffantják.
