Csak­hogy, míg a pékségnek ebből azonnali haszna származik, a gyógyszerész hónapokig, olykor több mint fél évig várja, amíg megkapja pénzét az egészségbiztosító pénztártól a receptre kiadott gyógyszerekért. Hogy ilyen körülmények között mégis miként lehet egyről a kettőre jutni, huszonkét év alatt hogyan lesz a kilencvenes évek eleji kényszerprivatizálás útján elinduló, korábban állami gyógyszertárként működő patikából jól menő vállalkozás, az öt egységet működtető sepsiszentgyörgyi Balogh házaspártól kérdeztük.
1989 előtt a brassói Centrofarmhoz három megye: Brassó, Szeben és Kovászna gyógyszertárai tartoztak, így az akkor működő öt sepsiszentgyörgyi patika is ennek a központnak volt alárendelve, ott végezték a közös könyvelést – magyarázza a magánosítás előtti helyzetet Balogh Klaudina, a Hygea gyógyszertár tulajdonosa, aki azért tartja különösen szerencsésnek magát, mert férje, Balogh Sándor már az indulás után néhány évvel bekapcsolódott a patikamenedzselésbe, később teljesen átvette az üzleti részt, s így ő a szakmára tudott összpontosítani.
Beszélgetésünkre mindketten nehezen vállalkoztak, azt mondták, ők sem tettek egyebet, mint a többi patikus, hiszen kezdetben mindenkinek nehéz volt. „Na­gyon nehezen indultunk, mert a beszerzést nekünk kellett intézni, nem úgy, mint most, amikor a forgalmazó cégek jönnek és ajánl­ják a termékeket. Akkor saját autóval jártunk, szállítottunk. Férjem éjjel jött Jász­vásárból az áruval, és indult Kolozsvárra, hetente el kellett menni Maros­vásárhelyre és Bukarestbe is a nagy lerakatokba. Ez volt a kilencvenes évek elején. Aztán jöttek a nagy cégek ügynökei ajánlatokkal, és megkötöttük az első szerződéseket.”

Folyamatosan fejleszteni
– Az egészségbiztosító pénztárnál mindig nagy volt a kifizetési időszak, de ez idő alatt is fel kellett tölteni a gyógyszerkészletet. Rendel­kezésükre állt egy nagyobb tőke, vagy megértőek voltak a beszállítók, és kivártak?
Balogh Sándor: Volt olyan, hogy bankkölcsönből födtük le azt az időszakot, amíg a biztosítópénztártól megkaptuk a pénzt, ugyanakkor évekig működtettünk egy gyógyszerlerakatot, százötven patikával álltunk kapcsolatban, olykor hitelben is kiszolgáltuk azt, aki nem tudott naprakészen fizetni. Jelenleg a beszállítókkal egyenként kell megállapodni, mindenik sajátos helyzetben van, de általában a tőkeerős patikáknak tesznek engedményeket, esetleg hosszabb kifizetési határidőt szabnak, mert igyekszenek megtartani őket. De ahhoz, hogy odajussunk, legyen egy adott tőkénk, folyamatosan kellett fejleszteni.
– A gyógyszertárak az árrésből élnek. Elegendő ez a fennmaradáshoz és a fejlesztéshez is?
– Az árrést az egészségügyi minisztérium határozza meg a receptre felírható gyógyszereknél, a többi terméknél mi, ebből kell kihozni az alkalmazottak fizetését, megjegyzem, a gyógyszerészek fizetése jóval az átlag fölötti. Általában húsz százalékos vagy ennél kisebb árréssel dolgoznak a patikák a nem receptre kiadott készítmények esetében, itt nagy a konkurencia, túl magas sem lehet, mert akkor ott az emberek nem vásárolnak. Patikánként változik az arány a receptre és szabadon vásárolható készítmények között, nálunk ez 60–40 százalék, vagyis a recept nélküli gyógyszerek, vitaminok, táplálékkiegészítők, kozmetikumok kisebb arányban fogynak, de olyan is van, ahol ez az arány fordított, például a láncpatikákban.
– Honnan lehetett tudni, hogy miből mekkora készletet tartsanak, hiszen  folyton jelennek meg új készítmények?
Balogh Klaudina: A tapasztalat mutatta meg, hogy mire van szükség. Volt olyan, hogy valamiből túl sokat vásároltunk, és nehezebben adtuk el, állt benne a pénz, és az egészségbiztosító pénztár is nagyon késve fizetett, de lassan megtanultuk, mire és hogyan kell figyelni. Ami az újdonságokat illeti: folyamatosan kell képeznünk magunkat, hogy tudjuk, mit mivel helyettesíthetünk, mert megvan a generikus gyógyszer, de ugyanazzal a hatóanyaggal még jó néhány változat létezik. A gyógyszerészkamara szervez évente ilyen képzéseket, ezeken kötelező részt venni, kreditpontokat kell szerezni ahhoz, hogy a biztosító szerződést kössön velünk.
Balogh Sándor: Olyan robbanásszerű a fejlődés, hogy például aki  gyermeknevelés miatt kiesik két évig a gyakorlatból, mielőtt visszatérne a munkába, bejön néhányszor, hogy ismerkedjék az újdonságokkal. Nálunk huszonhat alkalmazott dolgozik a két cégnél, a Hygeánál és a többi patikát működtető Kovaprodnál, sok a fiatal, nagy a mozgás, szülnek, gyermeknevelési szabadságra mennek, de követik a változásokat.

Kedvesség és türelem
– Az alacsonyabb árak mellett még mivel lehet becsalogatni a pácienst, hogy az önök patikáját válassza?
Balogh Sándor: Ez elsősorban a kiszolgáláson múlik. A kollégáknak nálunk kötelező kedveseknek, türelmeseknek lenniük. Itt beteg embereket szolgálunk ki, akiknek amúgy is bajuk van.
– Önök két céget működtetnek öt gyógyszertárral – három Sepsiszentgyörgyön, egy Maksán és egy Csernátonban –, valamint egy megyeközponti drogériával. Mi a siker titka?
Balogh Klaudina: A gyógyszerész az analitikai mérleg tükrében nézi a helyzetet, de ott elvesznek a részletek, és idő sincs arra, hogy a vállalkozás üzleti felével is megfelelően foglalkozzon. Ezért nagyon jó, hogy ezt a munkát szakember végezze. Esetünkben a férjem a menedzser, és ez nagyon bevált.
Balogh Sándor: A folyamatos fejlesztés nemcsak üzleti fogás, a törvényi változtatások miatt rá is kényszerülünk. Az elektronikus recept bevezetése miatt nagyobb teljesítményű számítógépeket kellett vásárolni, korszerűbb leolvasót, nyomtatót. Vannak olyan minisztériumi programok, amelyek az informatikai rendszer felújítását célozzák meg, ezeket követni kell és élni a lehetőséggel, mert aki ezeket nem fogja meg, annak nagyon nehéz önerőből fejlesztenie a számítógépparkot.
– Mivel elégedettek a legjobban?
Balogh Sándor: A legnagyobb dolog, hogy a gyermekek belenőttek ebbe, és megszerették. A nagyobbik fiú már gyógyszerészetet tanul, a kisebbik idén érettségizik, érdekli az üzleti élet, és ő is ezt szeretné csinálni.