Csendben jött és csendben is távozott a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége Romániából, a közvéleményt ugyanis nem az ő látogatásuk foglalkoztatja, még csak az idei költségvetési terv parlamenti vitája sem, hanem – természetesen jól irányított sajtóhadjárattal – a bukaresti alvilág és felvilág kisebb-nagyobb botrányain rágódik majdmindenki.
A Gigi Bacalién, a Dan Voiculescuén vagy épp a tegnap négy év tényleges börtönbüntésre ítélt George Coposén.
Holott közben igen komoly dolgok történtek a Dâmboviţa partján. Például az IMF fejcsóválva távozott Bukarestből, de jó szándékát bizonyítandó újabb pár hónapos haladékot adott a kormánynak, hogy korábbi vállalásait teljesítse. Kicsit vitatkoztak is. Természetesen a sajtó jelenlétében a liberálisok egyik közgazdásza, hogy lássék, milyen bátor-okos ember, szemrehányást tett a megszorító intézkedések és félresikerült privatizálások okán, de rögvest elhallgatott – állítják a jelen lévő ellenzékiek –, miután az újságírókat kitessékelték a teremből. Megszelídült, s zokszava sem volt, amikor a nemzetközi pénzintézetek képviselői felsorolták a magánosítandó vállalatok jegyzékét a szénbányáktól a vasúti társaságon át a hő- és vízi erőművekig. Így aztán a látszólag barátságtalan fogadtatás és aprehendálás dacára az IMF keresztülvitte akaratát. Távozásuk előtti sajtóértekezletükön elmondták: a privatizálást folytatni kell, szó sem lehet áfacsökkentésről, és igaz, hogy egyelőre csak szimbolikus összeggel, tíz lejjel, de meglépették a kormánnyal az első lépést az egyelőre ismeretlen irányba haladó egészségügyi reform útján.
Minden jel arra mutat, az IMF képviselői igyekeztek Pontáék osztogató politikáját kicsit fékezni – igaz, rábólintottak a három éve befagyasztott nyugdíjak négyszázalékos emelésére, amit aztán tegnap a parlament vígan meg is szavazott. Távozásukkor a küldöttségvezető Erik de Vrijer félreérthetetlen volt, mondván, ha az elkövetkező néhány hónapban a kormány nem halad az általuk kijelölt úton, illetve ha nem teljesíti az együttműködési szerződésben vállaltakat, nyáron elválnak útjaik.
Bár alig néhány hete elismerte az IMF, hogy szigorú megszorító intézkedései elmélyítették a világgazdasági válságot, nem nagyon engedik fellélegezni az általa megsegített országokat. Megeshet, hogy a kijelölt deficitet mifelénk is betartják, a privatizálásra kijelölt vállalatokat eladják – de több kenyérhez aligha jutunk. Marad tehát a cirkusz.
