Kiderült már a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével folytatott tárgyalásokon: korábbi nyilatkozataikkal szemben sokat nem keménykedhetnek az ország új vezetői, de az igen hangzatosan az állampolgár költségvetésének kikiáltott büdzsétervezetből is egyértelműen látszik, Pontáék semmilyen fordulatot nem hoznak, az államkasszában tátongó lyukakat ugyanolyan primitív eszközökkel próbálják betömni, mint elődeik. Szemfényvesztésnek is igen gyenge a minimálbér 50 lejjel történő növelése, a nyugdíjak négyszázalékos emelése pedig aligha több, mint az idősebbek újabb arculcsapása, hisz a 700 lej körüli átlagjuttatás esetében még a 30 lejt sem éri el a többlet.
Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az úgynevezett költségvetési bevételeket növelő intézkedések – elsősorban az adótörvénykönyv ugyancsak tegnaptól életbe lépett módosítása – újabb csődhullámmal fenyegetnek a kisvállalkozások körében. Ennek következményei pedig nyilvánvalóak: vélhetően tovább nő a munkanélküliek száma, akik számára a segélyt szintén az államnak kell fedeznie – és eme ördögi körből kitörni igen nehéz. Hasonló a helyzet a gazdák megadózásával: a tavalyi aszály által amúgy is sújtott mezőgazdasági termelők és állattartók elkeseredése érthető, hisz az ország mezőgazdaságában rejlő lehetőségeket eddig sem használta ki a mindenkori kormány, de az ágazatban tevékenykedők nyakába újabb terheket zúdítani valószínűleg felér kisebb merénylettel, melynek végül mindannyian megisszuk a levét, hisz vélhetően még több föld marad parlagon, tovább drágulnak az alapélelmiszerek.
Ha mindehhez még hozzáadjuk például a kórházi hozzájárulás márciustól esedékes bevezetését, világossá válik: a szociál-liberális hatalom sem nem érzékenyebb szociális ügyekben, mint jobboldali elődje, sem nem akar vállalkozóbarát adópolitikát alkalmazni. Annyi történt mindössze, hogy a korábban nyíltan felvállalt, özönvízszerű hirtelenséggel érkező jövedelemmegvonások, adónövelések helyét most az apránként adagolt, burkolt megszorítások vették át.