Eddig nem ismert levéltári adatokat, történelmi kuriózumokat ismertetett Ínséges évek a XIX. századi Háromszéken című előadásában csütörtök este Józsa Lajos a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely Akadémia rendezvénysorozatában.
Sepsiszentgyörgyi kollégáját Kádár Gyula történész mutatta be, mondván, „rendületlenül, naponta, hetente” jár a levéltárba, az általa feltártakat pedig rendszeresen közli a Háromszékben, s kutatási eredményeit további kötetekben szeretné összefoglalni. Józsa Lajos az általa vázolt ínséges korszakot két időszakra bontva taglalta, utalva például a napóleoni háborúkból hazatérő több mint ötvenezer sebesültre, az életüket „szomorú sorsban”, laktanyákban leélni kényszerülő hadirokkantakra. Számos érdekesség között megemlítette, hogy erdélyi körútja során 1817. szeptember 15-én Sepsiszentgyörgyre érkezett I. Ferenc császár, akit annak ellenére, hogy szűkös esztendőben látogatott ide, nagyon bőséges díszvacsorával fogadtak, mindent felkínálva, amit ember csak el tud képzelni, mi több, a város még kétezer zománcos cseréppel is megajándékozta, igaz, a fazekasmestert évek múltán, csak 1821-ben fizették ki. Ugyanabban az időszakban, 1815-ben Erdélyben betiltották a pálinkafőzést, ez a székelyek körében hatalmas felháborodást eredményezett, „szinte kitört a forradalom”. A forradalom és szabadságharc utáni időszakról elmondta, az 1863-ban jegyzett szárazság után, éhínség idején a háromszéki falvakba menekült magyar katonáknak gyűjtöttek, hangoztatván, hogy „ma ők, holnap mi”, szerinte ez volt a székelység egyik legszebb gesztusa. (mózes)
