A focihoz és a mezőgazdasághoz mindenki ért – a szólásmondás igaza újból beteljesedett, a mezőgazdasági termelőket sújtó új adórendelkezések kapcsán igen széles körben osztják az észt olyanok, akik valószínűleg azt sem tudják, hogy a tehenet elölről vagy hátulról fejik-e.
Nem tudom, ki, nem tudom, mikor, nem tudom, mennyit fog adózni – mondják –, és erre alapozva, építve születik meg a „szakavatott” vélemény. Amit – ugyebár – a rádió- vagy pletykahallgató, újságolvasó embernek el kell fogadnia, le kell nyelnie, tovább kell adnia.
Az ilyen kontárkodás még a kisebbik rossz. Minap a rádióban mondják: nem kellene annyira félteni a kistermelőt, miért ne adózna ő is úgy, mint a kis- és középvállalkozók, akik – az elhangzottak szerint – az adótörvény legnagyobb áldozatai (mint mindenki, aki valamit hivatalosan akar véghezvinni ebben az országban – tehetjük hozzá).
Az ilyesfajta elmélkedés már nemcsak mellébeszélés, akár feszültségkeltő is lehet. A gazdákra olyan sarcot róttak ki, mely nem veszi figyelembe a szárazságot, az illegális importot, a feketekereskedelmet. Lehet ezt jóváhagyni, lehet ennek örvendeni? A jövedelem után kell adózni – ez való igaz. Számoljunk: a megadózott gazdák közül kinek van valós jövedelme? Háromszéken kinek van 449 lej profitja a gabona után? – ugyanis a minisztériumi számítások szerint (vajon mire alapozták?!) ennyi az adózandó jövedelem a hektárnyi gabona után. Lehet, ennyi a Bărăganban, a Bánságban, de nem Kovászna megyében.
Kilóg a lóláb, az adóalap megállapításához semmi mást nem vettek figyelembe, mint az államkassza szükségletét, a hiányt osztották le a gazdákra. És mondják, hogy ennek egy részét visszafordítják a mezőgazdaságba, például megépítik a Szeret–Duna-csatornát. Mi haszna ebből a székely gazdának? Semmi, csak fokozódik hátránya a Kárpátokon túli gabonatermelőkkel szemben – hogy maradjunk a kalászosoknál.
Mi következhet? Kényszermunkát vezetnek be, hogy gyorsabban haladjon a kanálisépítés, hogy zöldebb legyen a szomszéd búzája? Ilyenre már volt példa, sokan emlékeznek a Duna-csatorna építésének keserűen dicsőséges pillanataira…
Jogos a kérdés: ha meg is nyúzzák a gazdákat, miért nem osztanak vissza az elvett pénzből Székelyföldre is? Öntözőrendszerre ugyanolyan szükség van, mint bárhol az országban. Például: adópénzek felhasználásával miért nem fejezik be a besenyői víztározóra alapozott öntözőrendszert? Mert nincs meg a kellő érdek – mondhatják sokan, és igazuk is van. Amióta az ominózus 2013/8-as rendelet megjelent a Hivatalos Közlönyben, egyetlen politikusunkat sem hallottuk, hogy hivatalosan, írásban, szóban lépett volna fel ez ellen a parlamentben. Ilyen hamar szertefoszlott volna a gazdák iránti törődés délibábja?
