Nem lehetett ellenállni a reklám csábításának vagy inkább a mikóújfalusiak ismert felszólításának, és íme, eljöttünk, hogy próbára tegyük a falu lakóinak határtalan vendégszeretetét. Bár tartunk attól, hogy azért, amiket írunk, elhúzathatják a nótánkat fúvószenekarukkal.
Mégis bízunk a magyaros vendégszeretetben, mert bár az itt lakók között találni olasz, cseh, német, román és más származásút is, ők közben olyan magyarok lettek, ahogy az elő van írva. Azt is mondják, hogy itt minden kőből van, csak az emberek szíve nem. Ezek szerint Jókai Mór – aki járt Háromszéken – nem egy mikóújfalusiról mintázta az apát A kőszívű ember fiai című regényében. Viszont kissé később itt egy nem kőszívű anya addig panaszkodott fiára, hogy odahaza milyen rossz, nem is tudja, mi lesz belőle, míg végül polgármester vált a gyerekből, akit úgy hívnak, hogy Nyáguly Vilmos.
A falu jó viszonyt ápol magyarországi testvértelepüléseivel. Ezek révén kapcsolatba került több vajdasági és felvidéki helységgel. Aztán tovább, ezen települések testvértelepüléseivel is. Ha a kapcsolatok sokáig ágaznak-bogaznak és leveleznek, mint a rakott ág, akkor nemsokára Mikóújfalu az egész világgal kapcsolatba lép. Már külföldön is nagy sikert aratott a rakott ág, ami világszabadalom. Most ehető és nagyon finom, de lehetséges, hogy nemsokára már ezt is kőből faragott csíkokból készítik, és mint szobrot fogják mutogatni, mert a tojás drága, és a rakott ághoz több mint harminc kell belőle. A mikóújfalusiak viszont annyira takarékosak, hogy még a kőttes palacsintát és a kalácsot sem élesztővel kelesztik, ami pénzbe kerül, hanem sós borvízzel, mert ingyen van. Lassan a faluban mindent kőből állítanak elő. Csak idő kérdése, hogy Balázs Antal, a kopjafafaragó is rátérjen a kő kopjafák faragására. Csodálkozom, hogy még nem kezdték el főzni a mesebeli kőlevest. Egyelőre a gombás őzpörkölttel és a fahéjas sárgaszilvakompóttal aratnak sikereket. Ennek ellenére mégis kőfaragásban a legjobbak. A kőfaragók akár egy űrhajót is elő tudnának állítani, ha megengednék nekik, hogy kőből készítsék. Urszuly Sámuel kőből Európa-térképet farag, amelyen megjelölik a falu testvértelepüléseit, de lehetséges, hogy nemsokára egész földgömböt is kell faragnia, hogy bejelöljék rajta az újabbakat. A polgármesternek már van tőlünk több ezer kilométernyire élő baskíriai barátja is, egy Miskinó helységbeli, a magyarokkal rokon mari, aki azonban férfi.
Mivel sokba kerül a benzin, Romániában sokan fognak kerékpárral közlekedni. A kerékpározásnak Mikóújfaluban a néhai Fejér Ákos bácsi biciklitúrái óta nagy hagyományai lettek. A falu lakóinak még mindig van gyakorlata kerekezésben, és így a testvértelepüléseket kerékpárral tudják felkeresni. A nagy elődök jártak annak idején Rodostóban és Münchenben is. A mostaniak ismét elkezdték az edzéseket, és eljutottak Csíkszeredáig a Fejér Ákos emlékére szervezett emléktúrával. Ha sokáig edzenek, akkor ennek egyéb haszna is lesz, mert Balázs Antal leszoktatja a cigarettázásról a csapat dohányosait, és fellendül a csíki sör fogyasztása is. Egy másik közeli baráti helység, ahová szintén kerékpárral könnyedén eljuthatnak, a lengyel Opole Lubelskie, oda akkor karikáznak el edzésként, amikor majd a baskíriai kerékpártúrára fognak felkészülni. Így, miután jól megedzették magukat, a szibériai rokonokhoz is átruccanhatnak két keréken.
A testvértelepülésekkel kitűnő a viszony, viszont nem ilyen forró a szomszéd községgel, Málnással. Mit tegyünk, amikor még egy férfi és nő közti válás is megviseli a feleket, nemhogy két falu válása az ott élőket? A legnagyobb gond mindig a vagyonmegosztás körül támad. Málnás község polgármestere szívesen átengedte volna a mikóújfalusiaknak a kért területeket, bányákat, sajnos – amint mondta –, nem a nagyapjától örökölte, ezért nem mondhat le róluk. Addig osztoztak egymással, hogy adott pillanatban úgy nézett ki, az osztani való miatt háborúság is kitörhet. A két falu lakói kőfaragó szerszámokkal csaptak volna össze, hogy embert faragjanak egymásból. Az ilyen nézeteltéréseket már a középkorban is sokszor háború nélkül oldották meg, mégpedig úgy, hogy a faséban levő két hadsereg vezére lovagi tornán mérte össze erejét. Ezt itt is meg lehetett volna oldani, bár lehet, hogy külön vitát szült volna a harc formájának eldöntése. A mikóújfalusiak vezére bizonyosan a biciklizést ajánlotta volna. A málnásiaké inkább az autóversenyzést. Mikóújfalu a bajuszversenyt kedvelné inkább, Málnás a borvízkóstolást. De akár a két falu polgárai is összemérhetnék tudásukat, erejüket, például üvegfúvásban, mert a Málnáshoz tartozó Zalánpatakon is, akárcsak Mikóújfaluban, ennek a mesterségnek nagy hagyománya volt. Bár lehet, hogy a mikóújfalusiak Nagykürt 95 Fúvósegyesületének nagyobb a gyakorlata a fújásban. A versengésre még mindig adódik lehetőség. Például a turisták elcsábításáért folytatott harcban. Málnás rendbe teszi Málnásfürdőt, Mikóújfalu befogja a Gazsi-forrást, és fürdőt épít rá. Ahová több turista megy, az a nyerő. A kőbányák helyzetének rendezése ismét jó alkalom lehet az újabb csatára. A mikóújfalusiak foglalhatnának el egy kőbányát, miként azt a görögök Trója legyőzésekor, amikor ajándékba falovat küldtek, s abban rejtőztek el harcosaik. Itt viszont a mikóújfalusiak kőlovat ajándékozhatnának a málnásiaknak, abban mikóújfalusiak rejtőzködnének teljes fegyverzetükkel, kőfaragó eszközeikkel, amelyekkel simán győznének bármelyik kőbányában.
