Több mint kétezer éves indiai buddhista kéziratokat vizsgálnak a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem (LMU) indológusai: a nyírfaháncsra írt hosszú tekercsek a legrégebbről fennmaradt buddhista írásos dokumentumok. Szövegüket a régóta kihalt gandhárai nyelven írták, amelyet a mai Pakisztán északnyugati részén elterült ókori Gandhárában beszéltek.
A legrégebbi tekercsek a Kr. e. első századból valók, ezek az indiai buddhista irodalom legkorábbi példái. Szövegeik olyan irodalmi hagyományba adnak betekintést, amelyről régóta úgy gondolták, hogy végképp elveszett. Segítségükkel a tudósok képesek lesznek rekonstruálni a buddhizmus fejlődését Indiában. A tekercsek megerősítik azt is, hogy milyen fontos szerepet játszott Gandhára térsége a buddhizmus elterjedésében Közép-Ázsia és Kína irányában – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
Az LMU szakemberei Jens-Uwe Hartman professzor vezetésével együttműködnek a Berlini Egyetemmel a tekercsek szerkesztésében: a szövegek nagy része töredezett, ezért először össze kell rakni azokat. A feladat nagyságára jellemző, hogy a projektet 21 évre tervezték, és 8,6 millió euró támogatást kaptak a kutatásokra.
A kutatók nem magukkal a tekercsekkel dolgoznak, hanem azok digitális változatával. Az eredeti tekercsek ugyanis nagyon törékenyek, és számos gyűjteményben őrzik azokat szerte a világban. A legtöbb a brit nemzeti könyvtárban, a londoni British Libraryben található.
A projekt egyik célja, hogy elkészítsék az összes gandhárai kézirat modern kiadását, és létrehozzák a gandhárai nyelv szótárát, illetve nyelvtanának leírását. A fő célkitűzés azonban a gandhárai irodalom fejlődésének és a buddhizmus ottani történetének illusztrálása.
