És halak, papagájok, lovak és aranyhörcsögök... S lehetne folytatni, de nem csupán állatkereskedésekben megvásárolható házi kedvencekkel. Annak idején lányomnak sérülten talált állatokat vittem haza. Volt köztük csóka, mókus, sün, de még egy autótól könnyebben megsérült fogoly is.
Egy ideig, ha el is kóboroltak, visszajöttek. A mókusnak, amelyet többnyire az üzletbe is magával vitt, a legemlékezetesebb csínye egy konzerves piramis lerombolása volt... Következményeit nem a mókus viselte. (Néhányat ezekből a történetekből megjelentettem A fenyők birodalma című könyvecskémben.)
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2.) számos gyermekmese és -regény Kossuth-díjas szerzője megható érzékletességgel írja le Egy kölyökkutya halála című versében a gyermek és a kutya kapcsolatát. Olvassuk el az első sorait: Elsirattak, gyerek-gazdád egész éjjel / magánkívül hányt a szomorú hírtől, / ő talált-nevelt, babusgatott, a szeretet szinte / látható pórázként feszült köztetek tejszagból, / mosolyból, cirógatásból sodorva, gyönyörűn / igazolva, hogy nincs más kötelék ezen a földön.
Az emberi életkor két szakasza igényli inkább az állatok közelségét: a gyermekkor (nagyjából 13–14 évesig), valamint az időskor (magányosan élő emberek). Az állatok jelentősége megnőtt, amióta terápiás (gyógyító) hasznukra is rájöttek. Szinte minden házi kedvenc alkalmas, ha nyugodt és emberhez szoktatott. Leggyakrabban a kutya, macska, ló tölti be ezt a hatékony feladatot. Tapasztalható, hogy napközis, óvodás korú gyermekek mennyire igénylik az állatok simogatását, etetését, beszélnek hozzájuk, és a vonzalom minden megnyilatkozását tapasztaljuk. Jelentősen gyarapodnak korai szocializációs magatartásban, a gondoskodás, a spontánul önszabályozó fegyelem és rendtartás, az összehangolt mozgás kialakulásában. Igazi örömforrás számukra a mai társadalomban. Leginkább egy kis kutya ajánlott, mivel rövidebbre fogott élete miatt gyorsabban fejlődik, és így a teljes „egyenjogúság” következtében a gyermek adott életszakaszában (J. Piaget) akár „érettebb” barátnak is bizonyulhat. Ez persze később fordul, és a kis gazdi gyakorolja gazdajogait.
Naponta látunk idős, olykor beteg, sérült felnőtteket kutyát sétáltatni. Történeteket olvasunk, látunk a tévében a kölcsönös ragaszkodásról, amely ezeket a kapcsolatokat jellemzi. Olykor olyan történeteket is, amelyek kételkedésre késztetnek, holott valóságosak. Kutyák, macskák, papagájok mentették már meg gazdáikat alattomosan támadt lakástűzből, szivárgó gáz mérgezésétől, betörőktől. Vagy az elájult gazdához rángatták a szomszédot stb. A hazatalálás hűsége vagy az eltemetett gazda sírjának őrzése is szerepel ezekben a történetekben. Jusson az is eszünkbe a kóbor állatok láttán, hogy miattunk lettek számkivetettek.
Kérdés: Meg tudná erősíteni ön is a leírtakat?
