Nem mindegy, persze, hogy mennyi pénz jut a költségvetésből a minden sebből vérző egészségügyre, az egyre nehezebb helyzetbe kerülő tanügyre. Bajban a tömegközlekedés is, a vasúti cirkuszok is bizonyítják, sztrájkol a légitársaság, nehezményezik, hogy néhány igazgató együttesen több mint egymillió eurót vesz fel fizetésként, míg azok, akik a tényleges munkát végzik, nemcsak főnökeikhez képest keresnek nevetségesen keveset. Noha felelősségük óriási: ha egy pilóta vagy légi irányító téved, ez emberek életébe kerülhet. Minden kormány megígéri, hogy megvizsgálják a veszteséges állami vállalatok vezetőinek óriási fizetéseit, de a helyzet évek óta nem változik. Boc kormányzása idején ugyan hoztak egy rendelkezést, év végén, hogy az állami vállalatoknál dolgozó csúcsvezetők bérei nem haladhatnak meg egy bizonyos összeget, de azt nem emelték törvényerőre, s a következő év elején elfelejtették bevezetni.
Tehát van a Ponta-kormánynak baja elég, de még mindég – váratlan hatalomra kerülésük óta – hatalmi pozícióik megerősítése a cél, s a gazdasági intézkedések – lásd a nevetséges privatizációs ügyleteket vagy az adminisztrációban uralgó fejetlenséget – másodlagosaknak tűnnek. S épp ez a lázas sietség: mindenhová, ahová csak lehet, benyomni saját embereinket, még a választások előtt ahhoz vezetett, hogy a brüsszeli bürokrácia eleve gyanúsan tekintett a szocialista-liberális választási szövetség ügyeire, s ez a hatalmas győzelem után is megmaradt, egyszerűen azért, mert Băsescu hívei jobb kapcsolatokat építettek ki az évek során az unió illetékes biztosaival és hivatalaival, akik inkább nekik hisznek. Noha már sokszor kiderült, hogy Monica Macovei és társai tudatosan vezetik félre őket. De az igazi baj mégiscsak Traian Băsescu államfő személye, aki továbbra is idegesíti a koalíció vezetőit, hiszen a népszavazás sem tudta elmozdítani a helyéről, pártja ugyan összezsugorodott, népszerűsége 10 százalék körül, de az erőszakszervezetek, az ügyészségek, a bíróságok a kezében vannak, s ha ezt a hatalmon lévők szóvá teszik, Băsescu hívei, de már a Legfelsőbb Bírói Tanács, a legfelsőbb és a korrupcióellenes ügyészség vagy az alkotmánybíróság sértett és pozícióikat féltő tagjai is rohannak Brüsszelbe panaszkodni. Ahol tudvalevőleg kényesek az igazságszolgáltatás függetlenségére, nehéz elhitetni velük – legalábbis Ponta és köre képtelen rá –, hogy a román igazságszolgáltatás nem független, legfeljebb a józan észtől, s nem is volt az soha, s hogy a szálakat machiavellista módon Băsescu államfő mozgatja. Aki megtanulta a leckét: ha ti nem akartok engem, én akarom magam.
S a politikai csatározások folynak, a gazdaság pedig úton – akárcsak az egyre szegényedő lakosság – a bánya mélye felé.