A fellángolt zászlóháború tulajdonképpen a régiósítási vita kisiklatására szolgál – vélik a megfigyelők, s valahányszor a hisztéria szükségállapota Romániában ismét lábra kap, valóban tanácsos különbséget tenni a nagyszájú sajtó által végzett bajkeverés és a mögöttes politikai szándékok között.
A zászlózűr, mint mindig, csakis arra mehet ki, hogy kinek van és kinek nincs joga nemzeti büszkeséghez e kies országban, s mint általában a terméketlen témák, nem lyukadhat ki másra, mint ama képtelen, de sokak által oly bőszen hangoztatott abszurditásra, hogy a kisebbségiek jogai azonosak kötelességeikkel. Ami számukra kötelező, azt megtehetik bármikor, ami nem, arról ilyen hangulatban még tárgyalni sem hajlandó a hatalom vagy a felbőszült közvélemény, illetve főleg annak manipulatív irányítói.
Ezért kell üdvözölni és ezért hősöm nekem Lucian Mândruţă, aki Kennedy elnök után szabadon kijelenti blogján, hogy ő bizony ma székelynek nyilvánítja magát, mert a jó újságírónak és hangadónak valóban az a kutya kötelessége egy valódi demokráciában, hogy a mindenkori jogfosztottak pártját fogja. Ebből is látni, hány valódi demokrata él e tejjel és mézzel folyó „valódi” demokráciában.
No de ha mindez hangulatkeltés, hogy a régiósítás vitáját ellehetetlenítsék, és abban a ráció hangját elnémítsák, akkor viszont nem árt leszögezni újra és újra, ismételten és még egyszer, melyek is lennének azok a szempontok, amelyekkel egy ésszerű latolgatásnak számolnia kellene. A régiósítás fő célja az európai pénzek átszivattyúzásának leghatékonyabb módja egy előbb-utóbb úgyis Európai Egyesült Államokká alakuló unióban. Ezt a lakosság oldaláról nézve egy olyan, a mai közigazgatási egységeket társító struktúra tudja célszerűen kezelni, melyben e népesség jól érzi magát, melyben közös célok vezérlik, s melyben valóban az önfejlesztés a fő célkitűzés. A leírás tökéletesen ráillik a Székelyföldre, rá a Bihar–Szatmár–Szilágy régióra, s bátran sorolhatnánk több ehhez hasonló erdélyi vagy regáti társulást. Az például, hogy Vama Vechétől Vranceáig, a háromszéki megyehatárig terjed az egyik regáti régió, szerintem önmagában is a legnagyobb képtelenség, hiszen pontosan a fejlesztés egyenletességét nem tudja biztosítani.
Abba pedig, hogy a háromszéki megyei tanács helyett egy gyulafehérvári testület irányítsa a székelység közigazgatását, melyben a székelyek együttesen sem jelentenek majd 30 százaléknál többet – nos, hogy ebbe bárki székely valaha is belenyugodhat, nem is tudom, miként képzelik az urak a mai Európában. Ilyesmi még Ceauşescunak sem sikerült volna.
A zászlóügy pedig egyszerű: mindnyájan kitűzhetjük, s akkor vége lesz. Kár, hogy nem ünnepet fog jelenteni.
