Tegnap délután Nagyajtát kereste fel a király, s fogadta hódolóit: kegyes volt, hiszen nemcsak végignézte a székely ruhába öltözött óvodások és kisiskolások által összeállított táncos-zenés műsort, hanem többször mosolygott, sőt, tapsolva is kifejezte tetszését – minden bizonnyal emlékezetes marad a fenséges látogatás a helyieknek is.
A megyei művelődési központ által kezdeményezett Mesekunyhó vetélkedő részeként a Vadrózsák csapat meghívására Nagyajtára látogató királyt a Bihari Edömér polgármester és Nagy Károly Kázmér református lelkész vezette küldöttség fogadta, kínálta étellel-itallal és egy jó hátaslóval, majd a Bihari József Művelődési Otthonban berendezett trónterembe invitálták őket. A községi elöljáró jó alattvalóként a község népe előtt is köszöntötte a rangos vendéget. Nagy Károly Kázmér a vetélkedő első három teljesített próbájáról szólva elmondta: megtalálták a mesekunyhó helyét, majd lakhatóvá is tették azt, kitalálták, a királylány milyen kincsekről álmodott, töprengésük eredményes volt, s kincsekkel és játékokkal tudták megörvendeztetni őfelsége lányát, összegyűjtötték a falu titkos varázsszavait, dalait, rigmusait, furfangos kérdéseit is. A soros próbatételre elkészítették a két rongybabát – a közönség szavazatai alapján Árpinak és Katinak nevezték el őket, a király pedig a keresztszülőség feladatát vállalta –, összegyűjtötték a fészerben, csűrben és kamara mélyén felejtett régi használati tárgyakat, a Vadrózsák csapata pedig kész bemutatni a népi humorban bővelkedő népi játékokat, táncokat és dalokat. A közönség tetszését is elnyerő előadást követően maga a király emelkedett szólásra. Arra buzdította az ajtaiakat, ne engedjenek az értékek ápolásáról és továbbörökítésének fontosságáról figyelmüket elterelő csillogásnak, hanem éltessék, gyarapítsák, adják tovább az elődjeik által megteremtett szellemi vagyont. A királyi látogatás közös énekléssel és tánctanulással, no meg lakomával ért végett.
