A holdújév beköszöntével immár fellélegezhettek a Sárkány évében születettek, most egy éven át a Kígyó éve szülötteinek kell tartózkodniuk a nagy, sorsdöntő lépésektől, lehetőleg piros színt magukon viselve – tartják a kínai szokások.
A kígyótól az emberek többnyire félnek, a kínai mitológiában ezért lettek főszereplők. A régmúltban tiszteletre méltó totemállatként tartották számon őket, imádkoztak hozzájuk. Ezeréves régészeti leleteken, kőfaragásokon szerepelnek a félig ember, félig kígyó mitológiai ősök, a Fuhszi és a Nüva. Különösen a déli Fucsien tartományban, de másutt is még mindig szent állatként tekintenek rá.
Némely történészek szerint a kínai nemzet szimbólumának, a sárkánynak az alapelemeit is a kígyó adta. A kígyót egyébként kis sárkánynak nevezik Kínában, és jó jegynek tartják, még ha ördögi tulajdonságai közismertek is.
A népművészetben a kígyó pozitív elem, hosszú, kerek teste a hosszú élet szimbóluma, de tiszteletre méltó is kiváló túlélő képessége miatt. Van olyan kínai mese, amelyben a fehér kígyó a szépség, a kedvesség, a tehetség és az igazságosság jelképe. Lágysága és kecsessége miatt a Kígyó évét rendszerint romantikusnak és könnyednek jósolják.
Kínában ezekre a hetekre természetesen megjelentek a szokásos újévi ajándéktárgyak a plüsskígyóktól a kígyós ékszerekig. A Kígyó évében születetteknek sok helyütt kínálják azokat a piros ruhadarabokat, sálakat, alsóneműket, kabalákat, amelyek megvédhetik őket a balszerencsétől. Akiken a következő évben sok lesz a piros, netán piros fonalkarkötőt vagy cérnagyűrűt viselnek, „alaposan gyanúsíthatók” lesznek azzal, hogy a Kígyó évében születtek. Azt mondják róluk, hogy éles eszűek és ravaszak, nagyon intelligensek és bölcsek. Jól bírják a nyomást, többnyire tisztában vannak a képességeikkel, de gyakran félreértik őket. Állítólag jó közvetítők, és az üzletben is sikeresek. Egy régi kínai mondás szerint: „ha van a házadban egy Kígyó, az jó jel, mert nem fogtok éhezni”.
