Befogadó, az új törekvések irányába nyitott, jelenleg száznál több tagot számláló társaság: „a MAMŰ maga a mű” – Szücs György budapesti művészettörténész tegnap este több sepsiszentgyörgyi helyszínen ekképp jellemezte a múlt század hetvenes évei végén, nyolcvanas évei elején szerveződő, meghatározó jelentőségű Marosvásárhelyi Műhely mint kezdeményező, illetve az erre épülő, az 1990-es évek elején Magyarországon újjászerveződő csoportosulás történetét.
Mint elhangzott: a kortárs képzőművészeti törekvések támogatása éppúgy jellemzője a MAMŰ-nek, mint az alkotói sokszínűség oltalmazása, vagy a társművészetek irányába mutató nyitás.
Az Idő-függések utazó tárlat – melynek a MAMŰ 35. évfordulója szolgál alkalmul – első, marosvásárhelyi állomása után Sepsiszentgyörgyön március harmadikáig látható közel hetven kiállító részvételével a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben, a Lábas Házban, illetve a Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítás a MAMŰ-ben találkozó művészeti praxisok sokszínűségének keresztmetszetét tárja a látogatók elé. Mindhárom helyszínen oly sokrétű, válogatott, több irányból érkező műtárgyegyüttesek fogadnak bennünket, hogy lehetetlen egyetlen definícióval megfogalmazni, mi a MAMŰ – mutatott rá a tegnap esti megnyitómaraton kezdetén Szücs György, hangsúlyozván: nem egy hibernált egység, jellemzője sokkal inkább a folyamatosan változó és befogadó attitűd, emiatt a művészek maguk is szívesen vállalják az itt történő megjelenést, műveiket pedig szívesen vallják a társasághoz tartozónak.
