A Wine & Spirits amerikai borász lap friss számában a sarki önkiszolgálóban (amely kb. tíz sarokkal odébb van) botlottam bele, a címlap ugyanis egy ismerősnek tűnő formájú és színű üveget ábrázolt.
A lap szerint a Royal Tokaji Wine Company 1999-es Tokaji Essenciája valóban a ,,borok királya és a királyok bora", ugyanis száz pontot adtak neki. A lehetséges százból. A lap történetében ez az első alkalom, hogy egy bor száz pontot kap. A 2007 száz legjobb bora listán sok 91-es, 92-es és 93-as bor szerepel, kerül egynéhány 95-ös és 96-os is, de az azon felüli számok nagyon ritkák. A legjobb Bordeaux-i vörös, a 2004-es St-Emilion 1er Grand Cru Classé például 98 pontot kap, de ez az egyedüli 98 pontos üveg a listán. A maximális pontszámon túl érdemes idézni a Wine & Spirits szövegét is:
,,Mikor kaphat egy bor száz pontot? Amikor az egész borkóstoló panel szóhoz sem jut a kóstolás után, és keresi a szavakat, hogy leírjon egy bort, amelyik, úgy tűnik, a lehetetlen határát súrolja. Elég, ha annyit mondok, hogy az illata teljes virágzásban levő narancsfák illatához hasonlít? Hogy valóban úgy tűnik, mintha a szatén simasága lenne benne ― olyan simán folyik le a torkodon, hogy még hivatásos borkóstolók sem tudják sokáig nem lenyelni? Az ízek fűszerre, füstre, virágokra és trópusi gyümölcsökre emlékeztetnek, de, akárcsak a szaténszöveté, e bor szövése olyan sűrű és sima, hogy lehetetlen szálakra bontani az ízét. Annyira édes és ugyanakkor annyira savas, hogy szinte fáj, de valahogy kellemesen fáj. Úgy tűnik, semmi nem hiányzik belőle, és semmi nem tehetné jobbá. Végül is ez a tökéletesség meghatározása ― innen a maximális pontszám. És 2,9 százalékos alkoholtartalmával, hatalmas cukortartalmával (600g/liter), meg 18 g-os savasságával mindannyiunkat túl fog élni. Elképesztő."
A tökéletesség örök tökéletlensége persze az, hogy nem adják olcsón, és csak kiskanállal osztogatják (a szó szoros értelmében ― lásd a képet). Egy üveg Tokaji Essencia 500 dollárba kerül.
