A rendőrségre rájár a rúd: a községvezető azt szeretné, ha a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozna, s annak utasításai szerint járnának el a rend éber őrei. A vízhálózat talán idén sem készül el: a kormány befagyasztotta a beruházások finanszírozását, s félő, hogy egyhamar nem is folytatja, amit az előző ka­binetek elkezdtek.
– Polgármester úr, mit tart a tavalyi esztendő legnagyobb megvalósításainak?
– Leginkább annak örvendek, hogy sikerült stabilizálnom a község pénzügyi helyzetét. Egy ideig egyáltalán nem működött a közvilágítás, a polgármesteri hivatal és a művelÅ‘dési ház pedig gáz nélkül volt. Valahogy elÅ‘kerítettük a számlák kifizetéséhez szükséges húszezer lejt, majd spórolva – egy ideig késÅ‘ estétÅ‘l kora reggelig nem égtek a lámpák – ismét elindítottuk a közvilágítást. A megyei tanács pályázatain is sikeresen szerepeltünk. A megyei intézmény pénzéhez mi is hozzáadtuk a magunk 27 000 lejét, úgyhogy leaszfaltoztuk a magyarhermányi iskolaudvart, a nagybaconi sportpályát körbekerítettük, a nagybaconi kultúrotthont, a tűzoltószertárat és a szárazajtai tanácsépületet részlegesen külsÅ‘leg megjavíthattuk. Kaptunk a kormánytól annyi pénzt, hogy felújítsuk az összeomlás elÅ‘tt álló két magyarhermányi hidat. A nehézségek ellenére nem mondtunk le a baróti kórház támogatásáról, a községünkben jól működÅ‘ egyesületek, egyházak, kórusok és a nyugdíjasklub pénzügyi támogatásáról sem. Munkájuk fontos, a továbbiakban is számítunk rájuk.
– Tavalyi beszélgetésünkkor úgy nyilatkozott, elsősorban a vízellátásra és a csatornázásra figyelnek. Mennyire sikerült haladniuk?
– A helyzet az, hiába írunk 2013-at, Nagybaconban még mindig nincs vízhálózat, s most, hogy az új kormány az ilyen beruházásokat leállította, egyre távolabbinak tűnik a kérdés megoldása. Hivatalosan azt mondják, márciusban újraindul a program, de bennfentes helyről úgy hallottam, kicsi ennek a valószínűsége. Ha tényleg a borúlátó forgatókönyv jön be, abba nem nyugszom bele, s ha kell, a kormányfőig is elmegyek. Elmondom neki, egy olyan községnek, amely a maga nemében párját ritkítja – elvégre négyezer tehenet és tizenegyezer juhot tartanak a gazdák! –, megérdemli, hogy ne a kutakból kelljen a mindennapi vizet beszereznie. Hasonló a helyzet a csatornázással is. A tervek és tanulmányok elkészültek, már csak a lehetőséget várjuk, hogy kezdhessük a kivitelezést.
– A mezőgazdászok támogatásáért sikerült-e tenni?
– Igen, remélem, jó hasznát veszik gazdáink a megyei mezőgazdasági igazgatósággal és az Agrosic Közösségfejlesztési Egyesület­tel kötött szerződésünknek: ha minden igaz, az őszig megkapjuk azt a silózókombájnt, amelynek segítségével idejében betakaríthatják az értékes takarmányt. Ettől azt remélem, a gazdák kicsit bátrabban s nagyobb területre fognak silónak valót vetni. Jó lenne, mert ezzel a sörgyári cefrénél, illetve a botfalusi cukorgyár répaszeleteinél olcsóbban tudnák fedezni az állatok téli szükségleteit. Hason­lóképpen fontosnak tartom, hogy miután az Olympus cég komolytalan ajánlatot tett a tej felvásárlási árának emelésére, több feldolgozóval is tárgyaltunk, s ma már a Hochland 1,30-at fizet a tej literéért, szemben a görög 1,10 lejével. Sokat jelent ez számunkra, mert a községben a fő bevételi forrást a tejtermelés adja.
– A községi utak karbantartását mennyire sikerült megoldaniuk?
– Meglehetősen kevés pénzt, alig harmincezer lejt foghattunk be a célra, de valójában nagyobb értékben végeztünk beruházást, mert sikerült egy kavicsbányát megnyernünk, hogy termékével támogasson. Figyelmünket inkább a magyarhermányi, uzonkafürdői és szárazajtai útszakaszokra fordítottuk. Sajnos, a 45-ös községi út felújítására kiírt pályázatunk eredményét az egyik cég megfellebbezte, jelenleg a táblabíróságon tárgyalják, azaz nem tudunk haladni, pedig az erre szánt pénz a megyei tanáccsal kötött szerződés értelmében biztosított. Jó hír viszont, hogy a környék kilenc közbirtokosságával sikerült megegyeznünk: fát csak akkor adjanak el, ha a vásárló előbb öt lej illetéket fizet nálunk minden köbméter fa után. Évente mintegy tízezer köbméter fát szállítanak le erdei útjainkon, így nem lesz számottevő a befolyt összeg, de az utak minőségének megőrzésében azért jelentős szerep fog jutni neki.
– Sok bírálat érte a Nagybacon és Szárazajta közti utat. A szemmel látható hibákat mikor javítják ki?
– A kritikák jogosak, ezért át sem vettük a munkát. Előbb diplomatikusan próbáltam a céget jobb belátásra bírni, hogy a garanciális alapból oldja meg a javítást, de nagyon úgy néz ki, más megoldást kell keresnem. Idén a végére kell járnunk ennek is.
– A közbiztonságra Erdővidék-szerte sok a panasz. Önök hogy állnak ezzel?
– Úgy érzem, egyre kevésbé sikerül fenntartanunk. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a rendőrök közül többen nem Nagy­ba­conban laknak. Arra is volt példa, hogy a Mikóújfaluban lakó rendőr nem vette fel a telefont, amikor hívtam, pedig szükség lett volna rá. Nagyon hiányolom, hogy csak szóbeszéd maradt az a törvénykezdeményezés, amely szerint a polgármesteri hivatalok alárendeltségébe utalták volna a helyi rendőrséget. Úgy sokkal inkább tudnánk hatni rájuk, s munkájuk a közösség érdekében történne. Amúgy büszke vagyok arra, hogy sikerült elfogadtatnom egy olyan tanácshatározatot, amelynek értelmében büntetni lehet azokat, akik más földjén járnak. Ha egy területen húsz gazdának van földje, akkor annak a húsz gazdának és munkásainak van, mit ott keresnie, s nem azoknak, akik nappal kinézik, mi hol van, este pedig a sötétség leple alatt szekerükkel elszállítják a mások által megtermelteket.
– Nemrég kisebb botrány keveredett a pedagógusok ingázási pénze megtérítésének elmaradásából...
– Az érdekelteknek elmagyaráztuk, hogy a költségvetés elfogadását követően záros határidőn belül kifizetjük tavalyi elmaradásainkat, s a tanév végéig napirendre kerülünk. Amúgy megjegyzem: jövő esztendőben nem merül fel hasonló gond, mert a polgármesteri hivatal tulajdonában levő épületeket felújítjuk, minden igényt kielégítő szolgálati lakásokat alakítunk ki, és aki itt tanítana, azt megkérjük, költözzön községünkbe. Ha a felkínált lehetőséggel nem kívánnak élni, az ingázási díjat megvonjuk – erre a törvény lehetőséget biztosít számunkra.
– Mit sorol a kudarcok közé?
– Nagyon kevés az esélyünk arra, hogy az Ajtán, Setétpatakon, Peleskén és a Feketében levő erdei útjaink felújítására másfél millió eurót nyerjünk. Az történt, hogy tervezőnk többszöri felszólításra sem tett eleget a vállaltaknak, így december 19-ig nem tudtuk letenni a dokumentációt Gyulafehérváron.
– Mit tart az idei esztendő legnagyobb feladatának?
– Meglehetősen nagy feladat elé állít, hogy idén mindenképp építkeznünk kell: a szociális irodát rengetegen veszik igénybe, ha azt akarjuk, hogy a becsületes adófizető intézni tudja dolgát, muszáj lesz elköltöztetnünk. Döntésünk értelmében a hivatal udvarán legalább egy negyven négyzetméteres épületet kell minél hamarabb felhúznunk.