Sok egészséget kívánok – egyre gyakrabban hallom ezt a jókívánságot, mindig megköszönöm, de rögtön ki is javítom – néha viccesen, néha keserűen: ne sok egészséget, csupán egyet, de jót kérek. A sok boldog új esztendőből is csak egyet kérek. Az éppen soron következőt. (Ezek amúgy a La mulţi ani és a Multă sănătate kifejezések tükörfordításai.)
Amíg „elzártságban” éltünk, csupán a könyvekből, újságokból áradt felénk az információ, nem is sorvadt a nyelv. De az utóbbi 22 esztendőben, sajnos, a román nyelvi kifejezések nemcsak tükörfordításban ülepedtek meg – ezt még a jobbik esetnek is nevezném –, de ott a rengeteg punga, sommer, azsutor, faktura, kitánca, adeverinca, bon és „kedvencem”, a decseszpapír (tasak, munkanélküli, segély, számla, elismervény, igazolás, nyugta, halotti bizonyítvány) stb. Tovább nem sorolnám, mert ennek vége nincs. És még egy, sajnos, de ez már keserűbb: az anyaország kereskedelmi tévécsatornái jóvoltából is magyartalan, értelmetlen kifejezések terjednek el. Itt van mindjárt, amitől rosszul leszek, ha hallom – és sajnos, egyre gyakrabban, a legváratlanabb nyelvi helyzetekben hallom: bevállalom. Amikor először meghallottam, rögtön írtam az RTL Klubnak, persze válaszra sem méltattak. Valószínű, ők értették ezt a logikai értelmetlenséget. A vállalom bőven elég ahhoz, hogy a beszélgetőpartner értse: vállalom = elvégzem a feladatot. Az elvállalom elfogadható. Nyelvi szomorú „játékként” szoktam mondogatni: létezik/létezhet? akkor a bevállalkozó, aki pedig tevékenységét megszünteti, az a kivállalkozó?
A nyelvi elszegényedés, romlás rohamosan terjed, nemcsak a mi nyelvünket érinti, hanem minden mást, a románt, a németet stb. Szívrohamot okozhat az a nyelv is, amit a fiatalok az SMS-ekben használnak. Ha nem tudjuk, megközelítőleg miről szól az üzenet, nem is tudjuk értelmezni.
Jobban oda kell figyelnünk, hogyan beszélünk, hiszen nyelvében él a nemzet, s szem elől ne veszítsük Kosztolányi Dezső szavait: Erős várunk, a nyelv!
Kerekes Mária
