A Romániából nyugatra vágtázó holt lovak (pszicho)patáinak dübörgő dobolása alatt elhalkulni látszik a „rúdra tűzött székely rongy” körüli, szolgálatos nacionalisták fővédnöksége alatt zajló, véres-májas médiacsaták zaja.
A kisebbségi komplexusoktól gyötört, labilis elmeállapotú, hiperszenzitív többség, valamint az érzelmileg és értelmileg rendkívül szelektív román újságírás és politikum konjunkturális ciklusokra optimizált, és nem mellesleg kóros disztributív figyelmi károsodásban is szenved: ma az ezeréves szimbólumokkal tűzdelt díszszékelybe öltözött kisebbségre, holnap Băsescura, holnapután pedig az ebadta kóbor kutyákra csaholnak eszeveszettül fogvicsorgatva.
A hírfeldolgozó boszorkánykonyhák kuktái egy újabb kiszorító jellegű témát tálaltak terítékre: francia és brit marhahúskészítményekben lóhúst találtak. Nyihaha!
Feltételezők feltételezik, hogy az alapanyagok hada romániai vágóhidakról indult nyugatigázó útjára, és hajtják ezt hajthatatlanul annak ellenére, hogy Románia nagy-britanniai nagykövete az emberiség számára eddig ismeretlen nyelvi eszközökkel felboncolta: a lóhúsból azért lett marhahús, mert ökrök végezték a címkézést.
Kerekes Gyula
