Önálló identitás
Katalónia nyelvi, politikai és gazdasági szempontból is alapvetően különbözik a többi spanyol tartománytól. Mind a katalán, mind a spanyol nyelv latin eredetű, de kü­lönböző dialektusokból származnak. A spanyol (a modern kasztíliai) a rómaiak által Északnyugat-Spanyolországban beszélt nyelv változatából ered. A katalán viszont eredetileg a középkori francia nyelv délkeleti változata, az úgynevezett régi okcitán, amely az ott beszélt latin nyelvből alakult ki. Katalónia politikailag is önálló identitással rendelkezik. A 8. század végén a mórok elfoglalták Spanyolország jó részét, de Dél-Franciaországból kiverték őket a frank királyok, egy sor félig független, határ menti ütközőállamot hozva létre, hogy megakadályozzák a mórok visszatérését. A 10. század végére az ütközőzóna keleti része kiszabadult a francia fennhatóság alól, és Katalóniává alakult át. Katalónia az északi spanyol királysággal, Aragóniával egyesült, és a 14. században fenntarthatta befolyásos parlamentjét – így saját politikai identitását is. Gazdaságilag is másként fejlődött, mint Spanyolország többi része. Ennek három fő oka van. Az első a földrajzi fekvés – a terület a Földközi-tengerrel határos, és közelebb esik a többi európai piachoz is. A másik az, hogy mivel a mórok csak pár nemzedékre foglalták el a 8. században, Katalónia jó részére nem terjedt ki a rekonkviszta, ami a keresztény Spanyolország által az ország déli és középső részének visszafoglalását jelentette a móroktól a 11–13. században. A rekonkviszta döntő változást hozott a földtulajdonlásban: a spanyol nemesség és az egyház hatalmas területeket kapott. Katalónia legnagyobb része nem ment át ezen a feudalizációs folyamaton, és így ahelyett, hogy földbirtokszerzéssel akartak volna magas pozícióba jutni, a katalánok a kereskedelemben és a politikai, gazdasági terjeszkedésben látták a kibontakozás útját. A harmadik tényező, ami a Katalónia és Spanyolország nagyobbik része közötti gazdasági különbségeket növelte, egy másik spanyol hódítás volt – az Újvilág kolonizációja. Katalóniát jórészt kizárták ebből a folyamatból, így annak látszólagos haszna Spanyolország többi részének jutott. A katalánok hagyományos kereskedő vénája viszont elősegítette, hogy erőteljes, nyitott középosztály szülessen, amely jobb oktatási infrastruktúrára törekedett és arra, hogy beleszólhasson a politikába. A 15. század közepére Aragónia/Katalónia hat egyetemmel büszkélkedhetett – míg Spanyolország többi részén összesen csak négy volt. Kasztília és Aragónia/Katalónia dinasztikus egyesülése után, 1479-ben a középréteg segített a katalán parlamentnek, hogy ellenálljon a központi kormány magas adóköveteléseinek – amit a sokkal gyengébb kasztíliai parlamentnek nem sikerült elérnie.
A modern katalán nemzeti mozgalom az elmúlt 300 esztendő nem mindennapi, sokszor ellentmondásos eseményeire támaszkodik. A 19. század előtt Katalónia – bár a spanyol állam része volt – pénzügyi és politikai autonómiával rendelkezett. Mivel a terület a spanyol örökösödési háború veszteseinek oldalán állt, a vereségért súlyos árat fizetett. Az új spanyol rezsim, a központi hatalmat növelendő, a terület minden pénzügyi kiváltságát megszüntette, és feloszlatta parlamentjét. A katalánok sokáig törekedtek ennek visszaállítására, és a pénzügyi autonómia – amit három évszázada nem teremtettek újjá – ma is nemzeti követelésük egyik központi eleme.
A 19. században az európai romantika kora közismerten fellendítette az egyes nemzetek és nemzetiségek, így a katalánok nyelvi mozgalmait is. A katalán kultúra – a régió eltérő nyelvi, történelmi és gazdasági örökségén alapuló – renaixencának nevezett, széles körű újjászületésének lehettünk tanúi. Ezt újfent megerősítette a nemzeti büszkeségnek és öntudatnak a katalán ipar 19–20. századi gyors növekedésével együtt járó hulláma. A régió sokkal nagyobb léptékben iparosodott, mint Spanyolország többi része. A 20. században az iparosodott Katalóniában a szakszervezetek, valamint a baloldali és demokratikus irányzatok összeütközésbe kerültek a Kasztíliában és Navarrában erős szélsőjobboldali ideológiákkal.

Menekülés Franco elől
Az 1936 és 1939 közötti polgárháborúban a katalánok a számukra autonómiát ígérő köztársasági kormány mögé álltak. Franco átütő győzelme után a kivégzés vagy a börtön elől menekülő spanyolok 60 százaléka katalán volt. Az ezt követő években Franco szétzúzta a katalán kultúra tartóoszlopait, betiltotta a katalán nyelvet, irodalmat, filmeket, még a táncokat is. A nacionalista uralom az 1970-es évekig sok szenvedést és keserűséget okozott Katalóniában, ami tovább erősítette a katalánok függetlenségi aspirációit.
Spanyolországot 2008 óta recesszió sújtja, és ez ismét előtérbe hozta a katalán függetlenségi követeléseket. Az ország többi részével összehasonlítva ugyanis a katalán gazdaság viszonylag erős. Spanyolország GDP-jének 20 százalékát teszi ki, míg lakossága az ország népességének csupán 16 százaléka, amely az ország területének 6 százalékán él. Katalán közgazdászok azt állítják, hogy 8 százalékkal több adó hagyja el Katalóniát, mint amennyit a régió a központi kormányzattól kap. Különösen neuralgikus pont, hogy 2005-ben nem sikerült megegyezésre jutni a pénzügyi autonómia visszaállításának kérdésében.
A spanyol kormány eközben úgy érzi, hogy a katalán regionális kormánynak a függetlenségről tartandó népszavazásra irányuló kísérletei „a spanyol nemzet megbonthatatlan egységén, minden spanyol közös és oszthatatlan hazáján” alapuló spanyol alkotmány megszegésére irányulnak. (index.hu)