Jó minőségű – s egy ideig még ingyenes! – vizet fogyaszthatnak a bölöniek és bölönpatakiak, a közösség hasznára lesz A borvíz útja programban épített létesítmény, bővül az iskola, jobb körülmények közé költözhet az óvoda, s otthonra lel a múzeum is. Mégsem feltétlenül elégedett a községvezető: a parkosítást nem szakemberek végezték, és a közpénzekből kifizetett, drága beruházás ugyancsak sok kívánnivalót hagyott maga után, panaszuk pedig süket fülekre talált.
– Mit tart a tavalyi esztendő legfontosabb megvalósításainak?
– Nem egyvalamit emelnék ki, s nem is feltétlenül tavalyról – inkább az összképnek örvendek, annak, hogy egész sor szolgáltatást elérhetővé tudtunk tenni a bölöniek számára. Ilyen például a benzinkút – nem kell már hetedhét országon túl menni, ha tankolni akarunk –, elkészült a tejbegyűjtő, és az sem kizárt, hogy hamarosan kis tejfeldolgozó nyílik. A gyógyszertár folyamatosan működik, jó ideje fogorvosunk is van, nemrég a szolgálati lakás átalakításával bővült a rendelő, elérhetővé válik a röntgen és egyéb modern szolgáltatás. Bölönben és Bölön­patakon is működik posta, a községközpontban pedig még takarékpénztár és bankautomata is van. Emlékszem, amikor meghozták a gépet, nagyon idegenkedtek az emberek tőle, ám most már az idősebbek is kezelik, sőt, megszerették, mert hét végén is bármikor hozzá tudnak férni pénzükhöz. A lakosság arányaihoz képest megyei listavezetők vagyunk a napenergia hasznosítása terén. Amikor megjelent a pályázat, igyekeztünk segíteni, 2011-ben még csak hetven-nyolcvan háztartás volt ezzel a környezetkímélő felszereléssel ellátva: ma már legalább kétszázötven házon található napelem, közülük nem kevés annyira modern, hogy nemcsak tavasztól őszig, hanem télen, a nagy hidegben is biztosítja a fűtéshez elegendő meleg vizet.
– Ezek valóban több év eredményei... Ez azt jelenti, tavaly semmi érdemleges nem történt?
– Azt azért nem mondanám! Szerintem igenis jelentős megvalósítás, hogy összekötöttük Bölön és Bölönpatak vízhálózatát, az egész község ugyanazt a jó minőségű forrásvizet kapja. Még szeretnénk bővíteni a víztározót, de a nehezén már túl vagyunk, a lényeg: nem hiába küszködtünk több éven át, hogy a felbukkanó programokat és a kormány által kiírt pályázatokat egymáshoz simítsuk. Hasonló horderejű sikernek tartom azt is, hogy befejeztük a szántók, az erdők, a legelők és a beerdősödött legelők azonosítását. Már csak az utolsó birtoklevelek kiállítása és a rosszul sikerült birtoklevelek helyzetének tisztázása van hátra.
– Egy mondat erejéig térjünk vissza a vízhez: ki lesz a szolgáltató a község területén?
– Mi valóban nem működhetünk vízszolgáltatóként, de azon vagyunk, hogy a helyzetet minél hamarabb rendezzük. Addig, aki rácsatlakozik a rendszerre, ingyen kap vizet. Az önkormányzat számára nem jelent ez komoly jövedelemkiesést, mert a víz szabadeséssel érkezik.
– Még mindig kihasználatlanul áll A borvíz útja program keretében épült ingatlan. Mikor lehet céljának megfelelően használni?
– Bánom, hogy már most, a télen nem használtuk! Tavasszal, amikor kicsit enyhül az idő, mindenképp beindítjuk. Amúgy a programban részt vevő Előpatakkal, Mál­nással, Szentkatolnával, Bodokkal és a megyei tanáccsal közös egyesületet hoztunk létre a központok működtetésére. A megválasztott vezetőség feladata, hogy minél hamarabb szerezze be a szükséges engedélyeket. Bárki bármit mondjon, hasznunk lesz ebből a megvalósításból.
– Tavaly úgy nyilatkozott, fontos lenne minél hamarabb megépíteni a ravatalozót.
– A helyi unitárius egyház tavaly támogatta, hogy temetőjükből kiszakítsunk egy 330 négyzetméteres területet, ám a püspökség végül nem adta beleegyezését, így a közös kápolnát – nyolc vallás van jelen a községben! – máshol, még beltelkesítésre váró községi területen kell megépítenünk. Nehezíti a munkát, hogy időközben több engedély is lejárt, ezeket meg kell újítanunk. De amondó vagyok, talán nem is rossz, hogy mindez így történt, mivel így már az EU-s követelményeknek megfelelő, hűtőszobával is ellátott épület készülhet el.
– A polgármesteri hivatal költöztetését is emlegette a múlt évi beszélgetésünkkor, most mégis az ideglenes székhelyen vagyunk. Meddig még?
– Hát még egy ideig mindenképp. A volt huszárlaktanyában szeretnénk a hivatalt berendezni, de meglehetősen sok a tennivaló, és a költségek is hatalmasak. Az épület felújítására vonatkozó technikai tervek elkészültek, az építkezési engedélyt beszereztük, s elkészült a statikai felmérés is. Előbb a tetőteret kell kialakítanunk – oda a múzeum kerülne –, majd lent az irodákat. Ha ezekkel idén elkészülünk, akkor már elégedett leszek.
– Mit ért meg kudarcként az elmúlt tizenkét hónapban?
– Parkosításra közel háromszázezer lejt nyertünk pályázaton, országos közbeszerzésen döntöttek a kivitelezőről, de az nagyon gyatra munkát végzett. Látszott, hogy nem szakemberek, mert az általuk ültetett virágok zöme kiszáradt, a gesztenyésnél a járdák, a játszótérnél pedig a homokozók kialakítása hagy kívánnivalót maga után, a templom körül nem minőségi anyaggal dolgoztak – jól kivehető, milyen komoly kárt okozott bennük a fagy –, a központi részen pedig csak három padot helyeztek el. Az még hagyján, hogy a lámpák színe nem olyan, amilyent kértünk, de csak hébe-hóba működnek... Figyelmeztettük a céget szóban, majd a minisztériumon keresztül írásban is, de semmi nem történt.
– Idén mi a legfontosabb?
– Minden követ meg kell mozgatnunk, hogy elinduljon az óvodának szánt régi polgármesteri hivatal felújítása, illetve hogy az iskola tetőterét beépíthessük. Ott hat osztálynak tudnánk helyet biztosítani, felköltözhetnének az I–IV. osztályosok, az óvodások pedig felszabadítanák a tornatermet. Ha ezt sikerülne megvalósítanunk, akkor jelentősen csökkennének költségeink, nem kellene többet bért fizetnünk másnak.