Nehezen leli helyét az RMDSZ ellenzéki helyzetben, oly erős a vágyakozása Bukarest után, hogy újabban politikájának minden alapvetését eme igyekvésnek rendeli alá. Felsőbbrendűségi tudatuk – elvégre közel húsz esztendőt a Dâmboviţa partján amolyan főkibic szerepben töltöttek el – igen furcsán csapódik le a mai hazai közéletben.
Mi, csakis mi vagyunk az erdélyi magyarság vezetői, mi tudjuk, mit kell tenni, csalhatatlanok vagyunk abban is, hogy eldöntsük, mi boldogítja a romániai magyarságot. E bizonyosságuk közben mintha romlana éleslátásuk. Arra játszanak, abban reménykednek, mihamarabb széthull a kormányzó román nagykoalíció – s ahogyan Olosz Gergely felső-háromszéki képviselő minap kijelentette, újra megnyílik előttük a Kánaán, azaz a kormány felé vezető út. Márpedig aki hatalomba készül, az óvatos, s e célnak rendeli alá politikájának minden elemét. Egyebek közt ez lehet egyik oka annak, hogy most már nyíltan is elmondja a miniparlamentnek nevezett SZKT-ban Markó Béla egykori RMDSZ-elnök vagy utódja, Kelemen Hunor, hogy eszük ágában sincs részt venni a Székely Nemzeti Tanács marosvásárhelyi március 10-i autonómiatüntetésén, mert „a magyar szabadság napja március 15-e, és a székelyeknek is a legfontosabbnak a piros-fehér-zöld zászlónak kell lennie”. Markó gyorsan azt is hozzáfűzi, nem akarja szembeállítani a magyar nemzet lobogóját egy regionális közösség fontos jelképével, a székely zászlóval, de egy zászló alá hívja híveit, miközben figyelmezteti is őket, hagyják most a kék-arany lobogót. Ami magyarra fordítva annyit jelent: ne vegyenek részt a Marosvásárhelyi autonómiatüntetésen. S Kelemen Hunor kimondta a kicsinyes, de valós okot is: a szövetség nem hajlandó az SZNT és az EMNP utánfutójává válni, s esetleg megerősíteni egy olyan üzenetet, melyet nem ők hirdettek meg. Hogy ezzel valójában cserbenhagyják az erdélyi magyarság több mint kétharmadát kitevő székely közösséget, észre sem veszik, s azzal sem törődnek, hogy egy gyér jelenlétű marosvásárhelyi autonómiatüntetés jó időre magát az autonómiaküzdelmet nullázza le. Vagy épp ez a szándékuk?
Az RMDSZ főkorifeusai – derült ki az SZKT-ülésen – igen dicséretes módon március 15-ére készülnek, és szavaikból az tűnik ki, nekik igen sokat jelentene, ha a román miniszterelnök és államfő ismét köszöntené ünnepünket.
Ideje lenne végre leülni abban a bizonyos egyeztetőtanácsban, és tisztázni a nemzeti minimumot, amelyért mindenik hazai magyar pártnak kötelessége kiállni. És az autonómiának ezek közé kell tartoznia.
