Hiszen ma, ebben a mindent, minden értéket rombolni akaró érában, mely sem értékrendet, sem családot már nem kímél, igenis, építkeznünk kell. Tudnunk kell, hogy a tévé képernyője, a számítógép monitora nem üdvözít, az égre is fel kell néha nézni. Félre a média kábításával, magunkban, embertársainkban, a természetben keressük az értékeket!

Az építkezés e téren lehet belső, lelki és külső, társadalmi. A világ globalizált. Egyetlen ellenszerünk ezzel szemben a lokalitás, a helyi értékeink megőrzése, védelme, hirdetése. Az országot egy törpe, akarnok, liberális kisebbség uralja, ennek megtörésére kell a politikai pártokon, a jobb- és baloldalon átívelő, az egyszerű, de jó embereket felölelő új többség. Ehhez pedig létre kell hozni, életben kell tartani és erősíteni kis helyi közösségeinket, civil szervezeteinket, egyházközségeinket, és el kell utasítani, taszítani magunktól a fásultság ördögét, Sziszüphosztól a kitartást kell eltanulni, de ,,technológiáján" javítani kell, így sikeresek lehetünk.

Tanuljuk meg, hogy mi vagyunk az egyház, és igenis, merjünk politizálni, részt venni a minket és hazánkat érintő döntésekben. Hallassuk bátran szavunkat, és merjünk tenni! És nem félni!

Az építkezés alapja, a tégla mi vagyunk. (Közben vigyázzunk azért a ,,téglákra".) Habarcsunk a hit. Így építhetjük fel családunk fészkét, közösségünk házát, országunk palotáját, nemzetünk jurtáját, lelkünk hajlékát, a templomot, és sosem feledhetjük közben, hogy egyik sem állhatna Krisztus istállója nélkül. S mindezt tegyük alázattal, egyébként mit sem ér. Atyáink segítenek, mi is segítsük őket. Együtt vagyunk, közösségként kerek egész.

Hitünk megérzősének módszerei pedig igen változatosak. (Azt mondják, elesni emberi dolog, fekve maradni ördögi, felkelni pedig isteni tett.) Az egyik módszer az ima, mellyel tisztán tartjuk lelkünket, erősítjük magunkat, és másokon is segíthetünk. A másik az adott viselkedési, cselekvési minták eltanulása, például L. Kis Szent Teréz, Árpád-házi Szent Erzsébet, Batthyány Strattmann László. A harmadik pedig megtanulni adni, hisz az ember akkor a legtöbb, lélekben leggazdagabb, ha adhat. Legyünk kovász, erjesztő és egyben összetartó erő, mint például a KÉSZ. Tanuljuk meg, hogy folyamatosan kisebbségben vagyunk, ha kitartóan képviseljük elveinket, még a saját politikai táborunkban is. Legyünk konokul kitartóak: ,,orra bukva az avaron, menni tovább mégis...". Hisz óriási a ,,hátterünk": minden kínunk, bajunk, keservünk semmi, nulla Jézus Krisztus szenvedéséhez képest. Ő a mérce. A soha el nem érhető, de aki felé mindig törekednünk kell. Végül folyamatosan le kell győznünk az állandó kísértést. Ebben a jól szervezett közösségünk segít. Mert ,,Ez az az erő, mely az együttlét tudatos formáinak keresésén keresztül a szájból túlcsorduló, de a szívekbe írt hit kiteljesedéséig tart."

Percre se feledd, hogy testvéred

minden magyar, bárhol is éljen.

Összetartásban rejlik csak erő.

Más ember földjén nincs számodra hely.

...........................................................................

...Isten ma is a régi.

Te hagytad őt el, te s a többiek,

s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,

s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új

Magyarország.

Gaz és szemét nem terem nemzetet!

S a gyűlöletet nem mossa le semmi,

csak az összetartó igaz szeretet!

(Wass Albert)