— Egy sor, az uniós normáknak megfelelő intézkedés egyelőre a folyamatokban érzékelteti hatását. Felerősödött az a tendencia, hogy elkülönülnek az árutermelésre szakosodott mezőgazdasági egységek, illetve a saját termelésre berendezkedett családi gazdaságok.
Ez számszerűen is kimutatható, hiszen míg 2004-ben félszáz úgynevezett kereskedelmi egység működött a megyében, addig tavaly már kétszáz fölött, míg idén számuk megközelítette a négyszázat. Ezek azok a gazdaságok, amelyek elérik a száz pontot, vagyis van elegendő területük, számosállatuk (egy hektár például két pontot jelent, egy fejős pedig csaknem hét pontot), és árutermelésre rendezkedtek be. A másik oldalon még mindig több mint 13 000 családi gazdaság van. Ezek egy része még termel piacra, de például a tejminőségi követelmények miatt hamarosan választaniuk kell: vagy fejlesztenek, vagy lemondanak az árutermelésről. A legnagyobb gondban a két-háromtehenes gazdaságok vannak. De a néhány hektáron termelő pityókások is azért kínlódnak az eladással, mert nem tudnak nagyobb mennyiségű, egységes árut kínálni a piacon. Az útszéli árusításnak befellegzett. Persze, egyéb piaci viszonyok is hozzájárultak ahhoz, hogy idén a krumpli legyen a legnagyobb gond. Aztán ott van a követhetőség kérdése, tehát az, hogy az unió megköveteli bármilyen hivatalosan forgalmazott élelmiszer eredetének ismeretét, vagyis azt az alapanyagot lehet eladni feldolgozásra, amelynek termelését pontosan dokumentálták. Ugyanakkor az is kezd érződni, hogy terméktanácsok, egyesületek nélkül nem lehet továbblépni.
— A fejlesztők számára az uniós támogatások sem érkeztek meg...
— Sajnos, idén egyetlen cent uniós támogatás nem érkezett. De ha érkezne — és jövő év elején minden bizonnyal a területalapú támogatásokat kifizetik —, ebből a kisgazdaságok aligha tudnak fejleszteni, illetve versenyhelyzetbe kerülni. Volt viszont tavasszal gázolaj-támogatás, ebből több mint félmillió új lej származott a háromszéki gazdáknak, illetve végre lesz cukorrépa-támogatás, épp most kaptuk meg a pontosítást, hogy tonnánként 30 lejt kapnak a termelők, ami — ha 80 000 tonnával számolunk — közel két és fél millió lejt jelent összesen a termelőknek. Ezeket az igazgatóság folyósította, de a kifizetési ügynökségen keresztül támogatták az őszi vetést, illetve a cukorrépára is fizetnek majd.
— Mi a legjellemzőbb az idei mezőgazdasági évre?
— Elsősorban a szárazság miatt kínos év volt. Leginkább a burgonya és a takarmánynövények, kaszálók, legelők sínylették meg a vízhiányt. Előbbiből hektáronként átlagban fél tonnával lett kevesebb, mint tavaly, utóbbi esetében az állatállomány szenvedett, őszre egy kicsit rendeződött a helyzet. A gabonafélék viszont jó évet zártak, s a cukorrépaterméssel sincs baj. Sajnos, legalább kétszáz hektáron a földben maradt a termés, nehéz lesz kiszedni. Ami örvendetes, rengeteg gépet, felszerelést vásároltak a termelők. Amikor megkezdődött a pityókaszedés, egy nap alatt Szépmezőtől Lemhényig 35 burgonyakombájnt számoltunk meg. Mint gabonaaratáskor, annyi volt a kombájn a mezőn. Lejárt az idegenből hozott szedőcsoportok kora. Főleg a nagyobb termelők egyre komplexebb gépeket vásárolnak, a cukorrépát is nagymértékben gépesítve művelik.
— Bár nem közvetlenül tartozik a mezőgazdálkodáshoz, de mindenképp jelenség, hogy robbanásszerűen nőtt a termőföld ára...
— Igen, de főként a telekspekuláció, az ingatlanbefektetések miatt ugrottak meg az árak, illetve a forgalom. Nem is olyan rég még nagy ár volt a százmillió régi lej egy hektárért, ma már milliárdoznak. Sajnos, nincs pontos statisztikánk, mert eltörölték a bejelentési kötelezettséget, de egy általunk készített részleges kimutatás szerint több száz adásvételi szerződés született, a beltelkek hektárját átlagban közel 150 000 új lejért, a kültelkekét pedig közel 10 000-ért adták-vették.
— Mire lehet a jövőben számítani, a gazdálkodásban milyen változások állhatnak be?
— Szerintem elérkezett a kultúrák struktúraváltásának az ideje. A búzával bevetett terület már növekedett, meghaladta a 22 000 hektárt, és ez a folyamat felerősödik, mert a termény könnyen tárolható, illetve viszonylag jó áron értékesíthető. Burgonyát előreláthatóan kevesebben vetnek, mint idén. Az elkövetkezőkben egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetika, a termőföld tápanyagpótlása, illetve a kultúrák védelme. Az állattenyésztésben csökkenni fog a megtermelt tej mennyisége, ugyanakkor koncentrálódik az állomány. A sertéstenyésztéssel viszont baj lesz, mert a családi gazdaságok számára nagyon leszűkültek az értékesítési lehetőségek. Egyszóval, megítélésem szerint elég komoly és gyors változások előtt állunk. A hivatalunk szerepe is megváltozik, átszerveznek, és elsősorban vidékfejlesztési, illetve ellenőrzési feladatokat látunk majd el.
