Érdemes két minapi hír kapcsán összevetni, mekkora különbség van két szomszédos állam, Magyarország és Románia romákkal kapcsolatos politikája között. A szándékok ugyan Romániában is azonosak – e legnagyobb népcsoportok integrációjában látják a hivatalosságok a többség és kisebbség közti ellentétek feloldásának eszközét –, a cigányvezetők rendelkezésére álló eszközök és szervezettség azonban merőben más.
Magyarországon cigány önkormányzatok működnek már évtizede, minálunk pedig íme, jobb híján milyen ábrándokat sző Aurel Pascu, a Pro Európa Romapárt első alelnöke. Ő ugyanis azt szeretné, ha Kolozsvár lenne a romániai romák fővárosa a regionalizációs folyamat lezárulása után. Szerinte Kolozsvárnak azért kellene a romafővárosnak lennie, mert ez a város biztosítja a legtöbb esélyt a romák társadalmi integrációjához, például az egyetemen is léteznek számukra ingyenes helyek. Álláspontja mellett azzal is érvel, hogy Kolozsváron nincsenek romakirályok, bulibasák, nem léteznek rivális klánok, amelyek a helyi hatóságoknak problémákat okoznának. Mi több, a magyarokról is szól: „Mi, a romák népesebb kisebbség vagyunk, mint a magyar kisebbség, és azt akarjuk, hogy a romákkal is számoljanak a regionális átszervezési folyamat során. Ha Hargita, Kovászna és Maros megye egy régiót alkotna, az ott élő romákat hátrányosan érintené. Nem szeretnénk azt, ha ebben a három megyében élő romák asszimilálódnának, és magyarokká válnának.”
Messzire vezetne annak elemzése, miért utasítja el a cigányvezető az együttműködést a legjobban szervezett másik hazai népközösséggel, fölöttébb sajnálatos lenne például, ha úgy gondolná, ez kérése teljesítésének az ára. A tévedés, persze, tévedés marad mindenképpen.
De most idézzük a másik beszédes hírt Magyarországról, Veszprémből. Ott nemrég ülésezett a Veszprém Megyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat, amely több pénzügyi kérdésről tárgyalt, elfogadta az idei költségvetést, felülvizsgálták a megyei önkormányzattal korábban kötött együttműködési megállapodást, módosították a szervezeti és működési szabályzatot.
Ebből kiderül: itt a már létező kulturális autonómia rendszerének megfelelően a központi költségvetésből kiutalt összegek elosztása a kérdés, ezek felől dönt az országos és a minden megyében működő cigány önkormányzat, melyet választott testület vezet. Úgy vélem, valahogy így kell elindulni, ha nem maszlaggal akarjuk etetni a közvéleményt, hanem komolyan is gondoljuk azt, amit a budapesti kormány emberi erőforrások minisztere így fogalmazott meg ugyancsak a minap: a romák integrációja stratégiai jövőkérdés is, hatszázezer magyarországi roma mintegy fele mélyszegénységben él, a szakképzettség hiánya munkanélküliséghez vezet, és az átlagos várható élettartam Magyarországon a romák körében tíz évvel alacsonyabb az országos átlagnál. Szerinte éppen ezért nem lehet csupán szociálpolitikai oldalról megoldani a problémát – oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai megközelítésre is szükség van. A kisebbségnek kell megtanulnia, hogy maga is képes a cselekvésre, s ebben a többségi lakosságnak partnernek kell lennie.
.jpg)
