Nemrég Háromszéken tartózkodott Jancsó István agrármérnök, a magyar Charolais-tenyésztők országos egyesületének elnöke. Meglátogatta a zaláni Sepsi–Charolais Kft. tenyészfarmját, az almási egyesületet, húsmarhatartással foglalkozó gazdaságokat. Zalánba egy új Charolais tenyészbikát hozott, Almáson pedig kíváncsi volt a tavaly tőlük vásárolt fiatal tenyészbika „eredményeire”.
Ebből az alkalomból kértük fel, a Charolais-tenyésztéssel foglalkozó legnagyobb magyar részvénytársaság vezérigazgatójaként ossza meg olvasóinkkal gondolatait a fajta magyarországi helyzetéről, szerepéről és a húsfajta elterjedésének lehetőségeiről Háromszéken. A fajta sajátosságainak értékelése előtt a következőképpen foglalta össze a jövőjére vonatkozó véleményét: „Kétféle húsmarhatenyésztő van: az egyik Charolaist tenyészt, a másik Charolaist fog tenyészteni”.
„A Franciaországban őshonos Charolais-fajta 1971-ben jelent meg Magyarországon. Honosítója a szikszói állami gazdaság, mostani vállalkozásunk jogelődje. Bár közel ötmillió Charolais-tehenet tartanak fajtatisztán a világban, a végtermék-előállításban, a keresztezésben ennél is nagyobb a szerepe. Hazai megjelenése óta folyamatosan terjedt, mivel aki kipróbálta, elégedett volt vele. A Charolais világfajta, mégis sokat dolgozunk a megismertetésén, népszerűsítésén. A Charolais nagy súlyban is gazdaságosan hizlalható, nagy a gyarapodóképessége, és mindehhez jó húsformák társulnak. A szakszerű hizlalás homogén végterméket eredményez, amely jellemzője a megfelelően faggyús, zamatos, márványozott hús. A vágóhidasok, de különösen a fogyasztók világszerte kedvelik előnyös tulajdonságai miatt. Az értékesítés bármely piaci viszonylatban mondhatni egyszerű, hiszen az elérhető legmagasabb árszinten értékesíthető az élő vagy vágott állat. Itt jegyezném meg, hogy jelenleg a török felvásárló adja a legjobb árat az élő állatért, közel négy eurót fizet. Az itteni szakemberektől tudom, hogy jelenleg Románia nem exportálhat a török piacra, de folyamatban a tiltás feloldása. Visszatérve a fajtára, elmondhatom, hogy a Charolais a többi húsfajtával összehasonlítva mindenképp nyugodt, könnyen kezelhető, szívesen dolgoznak vele a gazdák. Mindezek mellett takarmányhasznosítása is kiemelkedő. Nem igénytelen, de nagyon tűrőképes. Ez teszi lehetővé, hogy bizonyos típusai a kevés csapadék, gyenge legelőadottságok közepette is kiválóan megállják a helyüket” – nyilatkozta az igazgató.
Magyarországról szólva elmondta, folyamatosan nő a törzstenyészetek száma. Ez pedig nagyon szigorú, következetes, költséges és szakértelmet igénylő tevékenység. Évenként ugyan változó mértékben, de összességében minden tenyészállatot megfelelő áron tudnak értékesíteni az egyesületi tagok. Jelenleg a tenyészbikák hétszázezer-egymillió, az éves szűz üszők négyszázezer, a vemhes üszők 550–600 ezer forintos áron adhatók el. A továbbtenyésztésre alkalmatlan bikaborjakat 310–320 kg-ig 3,8 euró/kg-os áron lehet szinte kizárólag török piacon értékesíteni. Az 550 kg feletti vágóbikát 2,2–2,4 euró élősúly áron a török és a görög piacon tudják eladni. A magyarországi árakat három év óta egyértelműen a török kereslet határozza meg. A 2012. év végére kismértékben csökkentek az árak, 4,2 euróról az előbb említett szintre.
