A stúdióban három szakember kommentálta a gazdák számára legégetőbb kérdéseket. A gondokat viszont csak egymás között vitatták meg. A kerek asztalnál nem ült ott a kormány, a mezőgazdasági minisztérium képviselője. Egy másik stúdióból ugyan megszólalt Dacian Cioloş uniós agrárbiztos, a Közös Agrár­politika reformjával kapcsolatosan nyilatkozott, hangsúlyozva az újabb „elért kedvezményeit”. De nem szólt érdemben például az országban nagy feszültségeket keltő rendelkezésről, a gazdák megadóztatásáról.
A műsorban bejelentették, az országvezetés né­zőpontját a jövő heti adásból tudhatjuk meg. Bo­rítékolni lehet: megtudhatjuk, milyen jó dolga van a hazai parasztságnak, mennyire kiáll mellette a kormány, az agrártárca.
Joggal tesszük fel a kérdést: ha már úgyis egy témáról beszélnek, miért nem adtak helyet a párbeszédnek? Miért nem ültek egy asztal köré az agrár-közigazgatás és a gazdatársadalom képviselői?
A választ ismerjük, sőt, a háttérjátszmákat is – az egyik meghívott el is mondta.
Az eredeti forgatókönyv szerint a műsor vendége lett volna Daniel Constantin agrárminiszter is. Ám amikor megtudta, hogy egyenes adásban kellene felelnie a gazdák képviselőinek kérdéseire, visszakozott, mondva, majd a minisztérium felelős beosztású hivatalnoka közvetíti nézeteit. Ez sem történt meg, az agrártárca jövő héten, kellemetlen kérdések veszélye nélkül fogja dicsérni önmagát.
Mi ez, ha nem a gazdák mellőzése, lenézése, a valós kérdésekkel való szembesüléstől való félelem? Igen, agrárminiszterünk fél szembenézni a gazdákkal, ezért nem szállt vitába vasárnap.
Hogy miért? Két változat lehet: 1. – nem tudja, mi történik az agrárium mindennapjaiban, nem akar helyzetismeret nélkül nyilatkozni. 2. – tudja, mi történik az agrárium mindennapjaiban, de nem mer felelősséget vállalni a fejetlenül, a gazdák érdekei ellenében meghozott intézkedésekért. Számára mindkét esetben becsületbeli kérdés a mielőbbi lemondás.