A hétköznapi élet, a hazai gazdaságpolitika és az autonómia kérdései foglalkoztatták olvasóinkat a múlt heti gidófalvi laptalálkozón, amelyen a Háromszék részéről Bogdán László, Farcádi Botond, Kádár Gyula, Kisgyörgy Zoltán és Kuti János volt jelen.
Incze Mária fotosmartonosi pedagógus értékelte, hogy a lap követi a községközponthoz tartozó kisebb falvak közösségi életét, napirenden beszámol a sikerekről, de a kívánalmakról, a tervekről és elképzelésekről is, amelyek a községvezetés hatáskörébe tartoznak. Megelégedéssel nyugtázta, hogy lapunk az ikertelepülés egyedi farsangi népszokását, a zángatást is bemutatta. Amióta a H–Press lapkihordója, Farkas Emília terjeszti a Háromszéket, azóta valóban friss a hír, hiszen már reggeliben postaládákban a lap, és a helyiek aznap olvashatják hét végi, szombati lapszámunkat is. Gidófalvi lapkihordónk megjegyezte: az előfizetők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy választhatnak, melyik terjesztőtől rendelik meg a lapot, van számukra választási lehetőség. Tamás Gyöngyi, a postahivatal vezetője jelezte, hogy a tejtermelő gazdák hiányolják az ingyen terjesztett Székely Gazda folyóiratot, amit a Gidófalvával szomszédos települések rendszeresen megkapnak.
Bereczki László református lelkipásztor lényegesebb elvárását jelezte: szerinte a faluriportereknek és tudósítóknak gyakrabban meg kellene látogatniuk a helyi és a többi vidéki egyházközséget is, mert egy-egy településen – mint amilyen például Gidófalva – az egyház gondja majdnem egyezik a faluéval, hiszen zömében református hitben élők alkotják a lakosságot. Többszörösen igaz ez ott, ahol többrétűek a gondok, mint Gidófalván, ahol a műemlék vártemplom tatarozása és restaurálási munkálatai, a ravatalozó építésének kérdése teszi próbára az eklézsiát meg a hívek pénzügyi-gazdasági erejét, azoknak az egyházgondokhoz való viszonyulását. Téglás Tibor és Zsigmond Pál olvasónkat a székelység és a Székelyföld általános sorskérdései, helyzete-esélyei érdekelték, jelesen az autonómia létkérdése és szükségessége. Látnak-e önök, mint a számunkra, olvasók számára felelősen eligazító és véleményalakító fórum, reális esélyt a területi autonómia sikeres kivívására? – tették fel a kérdést. Téglás Tibor kifogásolta a háromszéki székely magyarság gyakran megnyilvánuló közönyét, ami főleg a nemes célok élérése érdekében szervezett tüntetések alkalmával nyilvánult meg abban, hogy egyre kevesebben támogatják ezeket az igen fontos rendezvényeket. Célzott itt a március 10-re bejelentett marosvásárhelyi tüntetésre is. A pozitív kicsengésű válasz Kádár Gyula történésztől érkezett, aki elmondta, hogy székelységünk a történelem folyamán sok száz esztendeig élvezett kiváltságokat, egyfajta autonómiát, s hasonlóképpen Európa többi nemzeti kisebbségéhez, jogosult az autonómiára, s feladata annak kivívása. Az autonómiatüntetés nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzetiségi óhaj, Marosvásárhelyen ott kell lenni!
A laptalálkozó hangulatára mintha a közelgő március 15-e, nemzeti ünnepünk közeledte is rányomta volna bélyegét, hiszen a szabadságról is szólt a találkozó, így történt, hogy Zsigmond Pál szóba hozta a nagy költőnk, Petőfi Sándor halálához kapcsolódó és újra fellángoló vitát – Barguzin vagy Fehéregyháza? A még mindig nyitott kérdésre Bogdán László főmunkatársunk és e sorok írója próbált választ adni.
