A 19. században a közadózókra nézve kötelező volt a kártékony madarak beszolgáltatása. A befogott madarak fejét levágták, összegyűjtötték, majd a dullóbiztos előtt megszámolták, aztán eltemették. Félévenként tartották a kártékony madarak fejének számolását, és minden falunak kötelessége volt teljesíteni a megadott mennyiséget. A következő dokumentumból megtudhatjuk, hogy Sepsiszéken 1841-ben mely falvakból gyűjtöttek be madárfejeket.
„Azon kártékony szárnyasállatoknak, melyek a Nemes Sepsiszéki Feketeűgy járási közadózóktól ezen folyó 1841 első felére felszedvén, a tiszteletes papok bizonyitásuk szerint, és előttem eltemettettek. Laborfalván 60 személy után az elpusztitott kártékony madarak száma 1500, Uzon 60 személy után 1500, Kökös 40 személy után 1000, Doborló 60 személy adott 750 madárfejet, Bikfalva 60 személy után 1500, Lisznyó 56 személy adott 1400 madárfejet, Magyarós 10 személy 230 madárfej, Szacsva 16 személy adott 400 madárfejet, Kisborosnyó 40 személy adott 1000 darab madárfejet, Feldoboly 30 személy adott 750 madárfejet, Nagyborosnyó 40 személy adott 1000 madárfejet, Egerpatak adott 30 személy 750 madárfejet, Réty 60 személy adott 1500 madárfejet, Eresztevény 10 személy 250 madárfejet, Besenyő 25 személy adott 625 madárfejet, Angyalos 40 személy 1000, és Komolló adott 40 személy által 1000 madárfejet. Laborfalván 1841 ápr. 25-én, Szentiványi Jóseff dullóbiztos.
Nemes Háromszéki Sepsi Oltmelyéki kerűletben folyó 1841 esztendő 1-ső szakaszában az adózó közrend által adminisztrált kártékony madárfejeknek konsignatiója. Aldoboly 35 adózótól 878 madárfej, Szentkirály 5 adózótól 125 madárfej, Szotyor 13 adózótól 325 madárfej, Kilyén 23 adózótól 575 madárfej, Szemeria 12 adózótól 900 madárfej, Szentgyörgy 38 adózótól 950 madárfej, Árkos 40 adózó adott 1000 madárfejet, Köröspatak 30 adózó 850 madárfejet, Kálnok 15 adózó 375 madárfejet, Zalány 30 adózó adott 242 madárfejet, Málnás 40 adózó adott 1200 madárfejet, Oltszem adott 60 személytől 1500 madárfejet, Bodok 34 adózótól 850 madárfejet, Zoltán 7 személytől 175 madárfejet, Étfalva 15 személytől 375 madárfejet Gidófalva 16 adózótól 400 és Martonos 8 adózótól 200 madárfejet.
Mely fenebb specificált kártékony madárfejek, hogy az érdeklett falusi contribujensek által a megirt módon administráltatta, és eltemettettek, aztot bizonyitja Szemerián május 2-án 1841-ben Bora Sámuel D. Biztos.”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár,
28. fond, 106. dosszié, 1. lap)
Nehéz munka volt oly nagy számú kártékony madár befogása, sok esetben a gyermekek is segítettek szüleiknek, megkönnyítve a rájuk kirótt feladatot. Mindenki azt remélte, ha kiirtják a kártékony madarakat, több gabona marad meg, ezáltal több kenyérhez jutnak.
