A felfedezésről a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány. Ezek szerint a kráter átmérője 92 kilométer, mélysége 2,2 kilométer, a fenéken lévő lapos, rétegzett kőzetek karbonátokat és agyagásványokat tartalmaznak, ami a víz egykori jelenlétére utal. A McLaughlin esetében hiányoznak a beáramló víz által kivájt nagy „folyómedrek”, a kisebb „csatornák” pedig a kráter falában, az egykori vízszint magasságában erednek – olvasható a NASA honlapján. „A McLaughlin-kráter megfigyelésének eredményei arra utalnak, hogy a karbonátok és az agyagásványok helyben képződtek, nem a víz mosta be őket” – hangsúlyozta Joseph Michalski, a tanulmány vezető szerzője. Mint kiemelte, az amerikai űrkutatási hivatal által 2005-ben útnak indított MRO hat tudományos műszere segítségével több adatot szolgáltatott a vörös bolygóról, mint az összes többi marsi űrszonda együttvéve. Az összegyűjtött információ szabadon hozzáférhető bármelyik tudós számára.
„A CRISM által szolgáltatott adatok arról tanúskodnak, hogy a meteoritbecsapódások által lecsupaszított kőzetek felszínét a bolygó korai történetében hidrotermális folyadékok alakították. Ezek a felszín alatt »foglyul ejtett« vizek időnként kitörhettek olyan mélyen fekvő medencékben, mint amilyen a McLaughlin-kráter” – mutatott rá Joseph Michalski. A McLaughlin-kráter az Arabia Terra régió nyugati részén, egy több száz kilométer hosszú lejtős terület végén helyezkedik el, ahogy ez a földi, talajvíz által táplált tavak esetében is megfigyelhető.
„Egyre több olyan tanulmány lát napvilágot, amely azt bizonyítja, hogy a Mars sokkal összetettebb bolygó, mint eddig hittük, ahol némely területen nagyobb valószínűséggel bukkanhatunk az ősi élet jeleire, mint másutt” – hangsúlyozta Rich Zurek, a NASA bolygókutató részlegének, a Jet Propulsion Laboratorynak a kutatója, az MRO-projekt tudósa.