Damokos Csaba, a képzőművész-szövetség sepsiszentgyörgyi fiókjának elnöke az idén megrendezett negyedik megnyilvánulásként üdvözölhette a tegnap este nyílt tárlaton a két szovátai alkotót, Sánta Csaba szobrászt és Kuti Botond festőt. Ütő Gusztáv olyan összegző művészként mutatta be Kuti festészetét, aki már túljutott a kísérletezésen. A szintézis területére lépve mesteri szinten óriási hidakat képez a művészettörténeti szakaszokon. Gyakran a huszadik század második felé­ben kialakult irányzatokat ötvözi a reneszánsz hagyományokkal. Expresszív formavilágát erőteljes rétegek, felületek egyszerre tisztítják és torzítják. Vargha Mihály Sánta Csabánál az egyszerűsítést és a monumentalitást emelte ki mint vezérmotívumot, akinél a szülőföld iránti tisztelet nem a piros-fehér-zöld lobogtatásában nyilvánul meg, de a tradícióból táplálkozó szülőföldszeretettel találkozik a huszonegyedik századi plasztikai elvonatkoztatás összefüggésében. Életvitele, környezete miatt sem tud elszakadni ettől a mesevilágba illő közegtől. A terem közepén látható, Tündér című munkáját tavaly nyolc másik mű­tárggyal együtt a Kínai Szép­mű­vészeti Múzeum válogatta gyűjteményébe mint reprezentatív magyar képzőművészeti alkotást.