Dacoltak a hideggel és a csípős széllel a Váradi-iskola kisdiákjai, a szállingózó hó sem riasztotta el őket, mint minden évben, idén is megtartották a névadó Váradi Józsefnek emléket állító kőtömbnél március 15-i ünnepi műsorukat. Mint fogalmaztak a felvezetésben, nemcsak magyarságuk de a ’48-as hős névadó emléke is erre kötelezi őket.
Már tíz óra előtt zengett a környék, népdalok, ’48-as indulók szóltak az iskola udvarán, s gyülekeztek ünneplőbe öltözve a legkisebbek házi készítésű papírkokárdákkal, a kisfiúk egy része huszárcsákóval, a kislányok kokárdás pártával – mind-mind kartonból készültek, kézzel színezték őket. Félórás műsorukkal történelmi sétát tettek versekkel, dalokkal színezve, felidézték nemcsak 1848. március 15-ét, de az azt követő időszakot, a szabadságharc kitörését, fontos csatáit, Háromszék, a székelyek szerepét. Lelkesen, értőn tekintettek a múltba a harmadikos kisdiákok (váradis hagyomány évről évre a III. osztályosoké a március 15-i ünnepség feladata), sokszor erővel, forradalmian harsogott, máskor gyermekes őszinteséggel csengett a szó. S talán az ismétlések sem hiábavalóak, hisz az elsősök talán először hallják, a nagyobbakban pedig ily módon rögzülhet: miért ünnep, miért a miénk március 15., miért kell lobognia az ezúttal piros papírból készült, sűrűn lengetett forradalmi lángnak.
