A március 15-i ünnepségnek a községben kialakult rendje szerint a református templomban tartott ünnepi istentisztelet után a megemlékezők közösen mentek a falun kívüli, Feketeügy melletti emlékműhöz, idén lovas huszár vezette a menetet, méghozzá nem is akármilyen, lehetett az talán hatevés legényke is, de oly büszkén ülte a lovat, mintha legalábbis csatába vezetné seregét, s dacolva széllel, metsző Nemerével, még a kabátot is csak anyja unszolására vette rá a székely zekére.
Az ünnep alkalom is a jelenről gondolkodni, a jövőt tervezni. Mert 1848–49 történései, a Gábor Áronok leleményessége viszonyítási pont, emlékezni hőseinkre kegyelettel illik, de miként nekik megvoltak a saját koruk elégedetlenségeiből fakadó céljaik, úgy ezek ma is megfogalmazódnak – vont párhuzamot múlt és jelen között Sántha Gyula polgármester a Gábor Áron elestét jelölő kökösi emlékműnél. Tanulságokat is megfogalmazott: míg 1848-ban a szabadság kérdése egész Európában ugyanazt jelentette, ma Európa értetlenül nézi a székelyek szabadságért indított küzdelmét; ha 1848–49-ben csatatereken kellett küzdeni a szabadságért, ma nem, hiszen minden bukdácsolása ellenére Románia jogállam; és ami a legfontosabb, s ezt az elmúlt időszak székely zászlós háborúja is bizonyítja, mindannyiunkban tudatosulnia kell, hogy az önrendelkezés erős közösséget feltételez. Ezzel a reménnyel nézzünk bizakodva a jövőbe – zárta mondandóját Sántha Gyula.
