Az egykori járásszékhely, ahol járásbíróság is működött, a közösségi feladatok harmadik évtizedébe lépett. Nem keresi okát a küzdelemnek itt már senki, s a még keményen tartó gazdasági hanyatlás az ikertelepülés lakóinak reménységét is kételyessé teszi. Középajta, az ikertestvér mindig kifejezi érzését, hogy az eltelt több mint huszonkét év nem hozott az elvárásokhoz mért, látható, a faluközösség életét jobbító változásokat.
Reményt adó emlékezés
Az ikertelepülés lakóinak volt, amire emlékezniük, mert hosszú a szabadságharc hőseinek névsora. Még soha nem vették számba, pedig nyomtatásban megjelent dokumentum is tanúsítja név szerint, hány nemzetőre volt a két településnek, és közülük kik vettek részt a negyvennyolcas harcokban. Nagyajtán 69, Középajtán pedig 51 nemzetőr vigyázta a település biztonságát, s amikor kellett, indult a harctérre. A hősök emlékműveinél lerótták tiszteletüket, s a tisztes kort megért középajtai rezesbanda felidézte a március 15-i ünnepségek hangulatát. Ünnepi beszédek, ima és áldás, szép szó és ének hangzott el a nagy nyugodalomban, és miért ne mondjuk el, hogy minden nyomorúság ellenére: biztonságban. Mert voltak forróbb napok is negyvennyolcban az Ajták környékén, amikor nemcsak Heydte császári kapitány tűzte célul, hogy miként Köpecet, úgy Nagyajtát és Bölönt is felégeti, hanem a cáriak is készültek erre, s hogy be nem következett a baj van Köpecen gyászesemény, azt Kriza püspök édesapjának, Kriza János nagyajtai unitárius „csonkapapnak” köszönhették (aki 47 évig szolgálta a gyülekezetet). A papi ruhában megjelenő, nagy fehér szakállú aggastyánt, miután néhány szláv szót is kiejtett, görögkeleti papnak vélték a faluba beözönlő, felette vallásos muszkák, átölelték, majd vágtatva tovatűntek. Ismételjük a régi történetet a mai fiatalok számára, véssék emlékezetükbe, hogy mélyen a szülőföldben ágaznak történelmünk gyökerei, s nekik kell továbbvinniük az emlékezést.
Tennivalók és adósság
– Az ünnepi hangulatból lépjünk a mába, vegyük számba a mindennapok gondjait. Tudjuk, hogy közhely, de napi kérdés a közművesítés. Mi a helyzet a községközpont korszerűnek mondható ivóvízrendszerével? – érdeklődtünk Bihari Edömér polgármestertől.
– Nem egyszerű a működtetése. Úgy számítottuk, helyi szinten létrehozunk egy szolgáltatást, nehogy más diktálja nekünk majd a tevékenység költségeit. Sajnos, ez nem sikerült, mert erre a célra nem szabadott személyzetet alkalmazni. 2010-ben jóváhagyta a tanács, hogy csatlakozzunk a sepsiszentgyörgyi Aquacovhoz, és bízzuk meg azzal, a napi gyakorlatban jártas cég, a Közművek Rt. terjessze ki szolgáltatását a nagyajtai hálózatra is. Részben tőlünk független okok, részben a bürokrata formaságok miatt ez máig sem működik. A jó minőségű ivóvíz, amit fúrt kutakból nyerünk, már a hálózatban áramlik, s így eltökélt szándékunk, hogy a nyáron ezt a szolgáltatást megoldjuk. Saját adminisztrátorunkkal megkezdjük szerződések megkötését azokkal a fogyasztókkal, akik csatlakoztak a hálózatra. Megjegyzem: ez nem fogja át az egész települést, s így a vízvezetést folytatnunk kellene. Tervezetünk elkészült, de pénzünk nincsen. Remélem, hogy áprilisig szerzünk valamilyen anyagi forrást.
– Ha lesz ivóvíz, mikor lesz mellé szennyvízhálózat?
– Erre sem könnyű felelni, mert ha azt mondom, hogy arra a célra csak Udrea volt miniszter asszony ígéretével maradtunk, akkor megmosolyognak. Lényeges, hogy van rá tervezetünk. S mert akkor nem sikerült pénzalapra szert tenni, próbálkoztunk a Környezetvédelmi Alapnál, ahol 20 százalékos önrészt követelnek, de ez erőnket meghaladó beruházás, hiszen mind lélekszám, mind költségvetés szempontjából a miénk a legkisebb község Erdővidéken. Így hát nincs más, mint kedvező kiírásra várnunk, hogy megkezdhessük csatornázási tervünk kivitelezését.
– Mennyire áll a közművesítéssel Középajta? Írtunk már róla, de mert lassúak ezek a folyamatok, nem árt feleleveníteni.
– Ott az ivóvíz már a hálózatban, jó minőségű forrásvíz, de még nem kezdtük meg a fogyasztók rácsatlakoztatását. Ott is úgy szeretnénk megoldani a rendszer működtetését, mint itt, a községközpontban. A középajtai kanalizálásra is elkészült az előtanulmány, várjuk a kiírásokat. Mindkét településen ravatalozót kellene építenünk. Itt van erre hely, de úgy néz ki, hogy Középajtán területet kell vásárolnunk, amire szintén nincs pénz. A nagyajtai sportmozgalmat sem szeretnénk felszámolni, hiszen tudjuk, hogy régi hagyományai vannak, s illendő támogatni. Azt még nem is mondtam, hogy adósságunk is van, 40 000 lejes részletet kell még kifizetnünk, miután megvásároltuk az örökösöktől a nagyajtai Ferenczi-kúriát, amelyet jelenlegi funkcióját megtartva (családorvosi rendelő) fel kell újíttatni.
Az idei tervekről szólva Bihari megismételte, hogy idén halaszthatatlan lesz az önkormányzati székház tetőszerkezetének felújítása. Nem könnyű feladat, mert az épület közel kilencárnyi területen fekszik. Erre sem elég a rendelkezésükre álló pénzalap. Márton Árpád képviselő sikeres lobbija folytán kaptak 300 000 lejt, ez a kovász. A polgármester elmondta, a nyáron népes küldöttséggel készülnek a magyarországi testvértelepülésekre, Alsónémedibe, ahol közös kórustalálkozóra hívták őket, erősítik az iskolai kapcsolataikat is, de ellátogatnak a Batthyány-kastélyáról híres Rába menti, Vas megyei Csákánydoroszlóra is, amellyel szintén baráti kapcsolatokat ápolnak.
A kicsik a nyarat várják
Nemcsak a franciaországi Fresnes, Alsónémedi, hanem Csákánydoroszló is ismert a nagyajtai tanulók számára. Nagy Adél református tiszteletes asszony és tanítónő elmondta, hogy az alsónémedi falunapokra készül az általa vezetett Magocska gyerek-furulyacsoport, de a polgári daloskör és mások is. A két iskola közös igazgatóját, Fábián Leventét a tanodák épületeinek helyzetéről kérdeztük, mert tudomásunk szerint jó ideje annak, hogy az oktatási minisztérium nem utalt ide pénzt főjavításokra. Meglepett az igazgató szinte hihetetlenül hangzó kijelentése, hogy a rendszerváltás után egyáltalán nem kaptak pénzalapot.
– Minden épületet felmérettünk, elkészültek a költségvetések is – mondta –, tudtommal az első igénylők között vagyunk a lajstromon. Ez nekünk a legnagyobb gondunk. A helyi önkormányzat minden évi anyagi segítsége nagyon jól fogott, abból végeztük el a legfontosabb javításokat, mentőmunkálatokat, így tudjuk fenntartani az iskolabuszt, ők fizették ki a tanügyiek ingázási költségeit. Támogatónk még a nagyajtai közbirtokosság évi 20 méter tűzifával, és a középajtai birtokosság is, mert tőlük béreljük az ottani óvoda épületét. Szerencsés helyzet, mert a birtokosságnak is ott az irodája. Az oktató-nevelő tevékenységgel nincsenek gondok, a tanügyiek mind szakképesítettek.
– Milyen gondokkal küzd a nagyajtai református gyülekezet? – kérdeztük Nagy Kázmér Károly lelkipásztortól.
– Időszerű volna templomunk külső meszelése, de erről még nem döntöttünk. Mindenütt akad mindenkor javítanivaló, még az új közösségi háznál is, mert tetőterének beépítése várat magára. Testvéregyházi kapcsolatot tartunk fenn az alsónémedi református egyházzal, szeptemberben készülünk oda látogatóba. Nem újdonság, hogy ez a gyülekezet is apad lélekszámában, lelkesedésében kevésbé, mert íme, elkészült a híres Csereiek által épített templom fundusának székely kapuja és kerítése, Bartha Botond és neje, Réka családi adománya, Péterfi Dénes helybeli faragómester munkája. Tavaly újzsenge vasárnapján áldottuk meg. A parókia bejáratához monumentális székely kaput is készíttettünk pályázati pénzből, s azt tavasz nyíltával szándékszunk felállítani. S mert a nagy református patrónus, Cserei Mihály csíkrákosi származású, az ottaniak emlékkopját állítottak a nagyajtai templomkertben, s tervünk, hogy nyáron közös emlékünnepséget is tartunk.
Nagy áldás az erdő
A mindennapi és a közélet gondjai közé soroljuk olykor a vidéki erdő-közbirtokosságok tevékenységét s azt a hasznos hozadékot is, amiben tagjai részesülnek. Sokaknak szerez örömet a kis erdővagyon s az abból származó tűzifa, amit az ősök teremtettek meg saját pénzükből. A nagyajtai birtokosság tevékenysége felől Kóródi István mérnöktől érdeklődtünk.
– Nekünk 394 hektár erdőnk van csak, és összesen 110 hektárnyi legelőterület – mondta. – Utóbbi itt a település környékén, az Olt lankáján és a Szeget nevű területen. Bár a közbirtokosság tulajdona, azon legel az egész település állatállománya. S mert földalapi támogatást kapunk utána, intenzív gondozásban részesül. Vásároltunk egy talajmaró gépet, amely kitépi a gyomokat, a szőrfűhompokat és a vakondtúrásokat. Ezzel minden esztendőben végigjárjuk a legelőt. Már túl vagyunk a legelőtakarításon. A napokban elszórjuk a műtrágyát is az egész területre. Bár évről évre apadó az állatállomány, még most is van kétszáz szarvasmarha a faluban.
A közbirtokossági erdők a Vadasi út és az Ülök-patak közötti térségben találhatóak. A tagoknak járó fát látogatásunk idején termeltették ki egy árkosi céggel. Zömét már kihordták az út szélére. Ajtán egy jog egy hektárnak számít, és arra két méter fát kapnak a tagok. Ebben az évben 750 méter fát termeltek ki, aminek 85 százaléka tiszta bükk. Szerencsére maradt még vágnivaló az elkövetkező esztendőkre is. A birtokosság lerakatából mindenki hazaszállítja a maga részét. Nagy áldás ez a kis jövedelmű családoknak – örvendeztek az ajtai birtokossági tagok. Mivel kevés a birtokosság erdőterülete, a vadgazdálkodási szempontból való értékesítés elenyésző.
