1848-ban a forradalom eszméit forradalmárjaink 12 pontban foglalták össze. Megfogalmazás előtt a jelszó az volt: Legyen béke, szabadság, egyetértés!, a végén meg azt hirdették, hogy: Egyenlőség, szabadság, testvériség!
A kiáltvány után bő 140 évvel ránk köszöntött a nagy szabadság, s a meghirdetett jelszavak és pontok bizonyos módosulásokkal, kisebb torzulásokkal ugyan, de mind-mind megvalósultak. Van béke(telenség), egyet(nem)értés, egyenlő(tlen)ség és testvéri(etlen)ség is. Örvendhetnek a magyarok, mert most már nem kell kérniük az évenkénti országgyűlést, nemcsak Bécsben vagy Pesten országgyűlésezhetnek állandóan, hanem Pozsonyban, Kijevben, Belgrádban és Bukarestben is. Csak éppen harcolniuk kell, hogy bejussanak ezekbe a parlamentekbe.
Aztán ezekben a fővárosokban mind-mind felelős minisztériumok vannak, ahogy azt a márciusi ifjak kérték. Az más kérdés, hogy ezek legtöbbször felelőtlenek. A törvény előtt egyenlőek vagyunk, bár azért vannak nálunk egyenlőbbek is. A kiáltvány ötödik pontja nemzeti őrsereg felállítását követelte. Ez már nem időszerű, mert csak az megy katonának, aki akar. A közös teherviselés is megoldódott, sőt, mindenki örömére újabb és újabb terheket viselhetünk, mert mindenféle új adónemeket találnak ki számunkra. Az úrbéri viszonyok megszűntek. Most már örvend az, aki fizetésből meg tud élni, ezért szívesen megy el robotolni az államnak vagy valamilyen vállalatnak. Nemzeti bankunk is van már, nem is egy, hanem legalább öt a magyaron kívül. A magyar katonák nem kötelesek külföldre menni harcolni, hacsak nem önkéntesek, és nem muszáj magyar zászlók alatt vonulniuk, seregelhetnek legalább hat zászló alatt – kivéve a székelyt, mert az tilos. Szintén bő 140 évet kellett várni, míg az idegen katonák (a szovjetek) kivonultak Magyarországról. A másik követelés, ami szintén megvalósult: a politikai foglyok szabadon bocsátása, legkésőbb a rendszerváltáskor. Akiket nem végeztek ki, vagy nem haltak meg a börtönökben, azokat mind szabadon bocsátották. Végül az utolsó pont – az unió Erdéllyel – is megvalósult. Ugyan nem Magyarország uniója, hanem Romániáé. Ráadásul még egy másik unióba is bejutottunk Romániástul, az Európai Unióba.
Örvendetes, hogy a Magyarország körüli országokban élők tarthatják magukat a Szózat szavaihoz, sőt, azt el is várják tőlük. Azt tudniillik, hogy: Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar. No nem a magyar hazának, hanem annak, amelyikben éppen élsz. És nagyon megengedők, mert a második szakaszt meg kissé átírva még szavalják is nekünk. Azt, hogy: A nagyvilágon e kívül / VAN MÁSHOL számodra hely. Ha nem tetszik, ahol élsz, akkor mehetsz világgá.
