Váry O. Péter
Míg szerte e feneketlenzseb-országban a latin közmondás eredeti, pontosabban annak második részére csonkított változatának hódolnak, Sepsiszentgyörgy kulturális kalandba vágott. Kalandba, mert a kultúra hosszú távú és a ráfordított energiákat igen kis mértékben megtérítő befektetés, ráadásul szavazatokat sem biztos, hogy vonz, hiszen a műveltség óhatatlanul önálló gondolkodáshoz vezet, a nyájból kiválik az egyén, netán még véleménye is lesz.
Sepsiszentgyörgy ennek ellenére kulturális kalandba vágott, melynek a 2021-es Európa kulturális fővárosa cím elnyerésében kellene csúcsosodnia – melyre hogy mennyi az esélyünk, arra igen jól rávilágít a máris politikai síkra futott vita: a kulturális minisztert bejelentett preferenciája miatt egyik ellenzéki polgármester-politikus lemondásra szólította fel, s ráadásul a minderről beszámoló országos magyar napilap kifelejti Sepsiszentgyörgyöt a címre pályázó romániai városok közül.
A kultúrkaland elkezdődött hát, s nem is akármilyen felütéssel: művelődési intézményeink megismertetésével. Hogy miért éppen a nyílt napokkal, arra a sokan vagyunk, de nem elegen mondás a magyarázat: aki a városban zajló különféle kulturális eseményeket közelről követi, óhatatlanul szembesülnie kell két ténnyel: eléggé jól behatárolt és a város lakosságához képest kis létszámú a törzsközönsége e rendezvényeknek, s a színházba, könyvbemutatókra, képzőművészeti tárlatmegnyitókra járóknak is csupán kis hányada a fiatal, a diákoké meg éppenséggel elenyésző. Hogy ezért milyen mértékben felelősek a tanárok, arról sokat lehetne – és valójában kellene is – vitázni, talán egy másik alkalommal. Ezért is oly örvendetes, ami az elmúlt két napban zajlott Sepsiszentgyörgy-szerte. Osztálynyi kisebb-nagyobb diákcsoport kerekedett fel tanítási idő alatt, egyesek színházba mentek, hadd lássák, hogyan készül egy előadás, vagy hogyan mutatkozik az a díszletek mögül, mások könyvtárba látogattak könyvvel és olvasással barátkozni, no meg egy kis Magyarországot látni, ismét mások tárlatlátogatásra szánták magukat, az óvodások-elemisták meg úgy elárasztották a Magmát, hogy a szervezőknek sebtében a vágni-, ragasztanivaló utánpótlásáról kellett gondoskodniuk. És bár kisebb mértékben, de a felnőttek is kihasználták a ritkán adódó lehetőségeket, némely színészt emberközelből megismerni többen, másokat kevesebben óhajtottak, és érdekes módon a Kovászna Megyei Művelődési Központnál ezúttal nemcsak a székely tankönyv fogyott, de egyéb kiadványaik is. És egy apróság, de lényeges: a Bod Péter Megyei Könyvtárban a pénteki napot autóbusznyi kovásznai diák látogatása nyitotta...
Úgy tűnik hát, jó utat választott Sepsiszentgyörgy a Székelyföld kulturális fővárosa programsorozattal. Mert míg mások a kenyér mellé cirkuszt adnak, némely mutatványaik kedvéért akár a valóság meghamisításától sem riadva vissza, addig mi a kenyér mellé, ha vékonyabb is a másokénál, kultúrát kínálunk.
