Tavaszi gombákat ismertettek a László Kálmán Gombászegyesület nemrégi előadásán. Érdekes és fontos tudnivalókkal gazdagodhatott a többtucatnyi gombakedvelőből álló publikum.
Dr. Zsigmond Győző, az egyesület vezetője elmondta, idén augusztus 18–23. között Katrosában tartják a gombásztábort. A részvétel irányára 150 lej, ez fedezi a szállást öt éjszakára (többnyire kétágyas, fürdőszobás lakrészekben) és a teljes ellátást (reggeli, ebéd, vacsora – 18-án csak vacsora, 23-án csak reggeli). Tiszteletbeli tagoknak, bedolgozóknak kedvezmény jár. A gyűlésen ugyan nem hangzott el, de az egyesület honlapjáról (www.gombasz.ro) megtudtuk, hogy gombaismereti tanfolyamot szándékoznak indítani 2013. májusától, melyért a tagoktól csak öt Moeszia árát (100 lej) várják el adományként bankszámlájukra, másoktól pedig ennek kétszeresét.
Habár a gombatörvény életbeléptetése várat magára – hiszen kétséges, hogy az új kormány, szakminisztérium komolyabban veszi e kérdést –, Zsigmond Győző jó híreket is mondott: lehetséges, hogy sepsiszentgyörgyi mintára Kézdivásárhelyen is beindul a gombavizsgálati szolgáltatás.
Jó kilátások
Az idei gombaszezon jó reményekkel kecsegtet, hiszen a tavalyi, viszonylag nedves ősz, tél megfelelő körülményeket teremtett a gombák számára – jegyezte meg az előadáson Puskás Attila. A gombavilágban március-április-május jelenti a tavaszt. A termőtestek megjelenése a megfelelő időjárás, a talajkörülmények és a csapadék meglétéhez köthető. Márciusban az áttelelő, fákon növő parazita gombákkal találkozhatunk inkább, vagy a lehullott, elhalt ágakon tenyésző csészegombákkal. A tavaszi meleg és eső viszont a talajban lévő micéliumoknak kedvez, életre kelnek, s előbújhatnak a termőtestek – magyarázta.
Puskás Attila a kucsmagombákról tartott rövid előadást. A szaprofita gombák egyik ismert tavaszi képviselője a lombhullató erdők bomló szerves anyagán tenyésző kucsmagomba, melynek több faja ismeretes. A cseh kucsmagomba általában nyír- és nyárerdőkben, a korán bomlásnak induló avaron terem. Jellemzője, hogy csak a kucsma tetején – mint a harang – tapad a tönk. A sima kucsmagomba nem gyakori, viszont csúcsos kucsmagombát gyakran lehet találni. Jellemzője, hogy elhasítva a belső üreg az egész tönkön végigfut. Sötétebb színű, akár feketés is lehet. Az említett fajták ehetőek. A redős papsapkagomba viszont nálnuk mérgezőnek számít, de más országokban (főként Skandináviában) ehető gombaként tartják számon. A mérgezés tünetei több év után, a méreganyag felhalmozódása után jelentkezhetnek.
Tavasszal szedhetjük
A sepsiszentgyörgyi központi piacon gombaellenőrző szolgálatot teljesítő Zoltáni Sándor további tavaszi gombákról tartott előadást. Ismertetőjét csak vázlatszerűen közöljük – hogy az amatőr gombász is tudja, mit kereshet a tavaszi erdőben –, a gombák további, részletes leírása szakkönyvekből kereshető ki.
Amit minden gombásznak figyelembe kell vennie: ha lehetséges, a gomba tönkjét a föld felett késsel, bicskával vágjuk le, ha az egész tönkkel együtt gyűjtjük be, a helyét takarjuk vissza földdel – így védhetjük meg a micéliumokat, segíthetjük a gomba megmaradását. Az öreg gombákat ne szedjük le – általában úgyis kukacosak, csigarágottak –, ha hagyjuk, hogy elhullassák spóráikat, ugyancsak hozzájárulunk fennmaradásukhoz, szaporodásukhoz.
A gyapjas tintagomba már tavasztól egész évben terem, ha a nedvesség megfelelő. A süveg végén kapcsolódik az üreges tönkhöz. Nagyon hamar megfeketedik, ezért is használták régen tinta alapanyagaként. A belőle készült tintában mikroszkóppal megfigyelhetők a spórák, így tudják kiszűrni, megállapítani egy-egy régi irat eredetiségét. Cukorbetegeknek ajánlott, a tintagombák faja az egyetlen, mely alkohol mellett is fogyasztható.
A szegfűgomba az egyik legismertebb, tavasztól őszig termő gomba. Jó tudni, hogy tönkje árthat, nehezen emészthető, de nem mérgező. Felfűzve szárítható, akár gombaporként is használható.
A harapégés gombát kevesen ismerik, csak bizonyos körülmények, bozótosok, erdős ligetek talajának, avarjának felégetése után terem, április közepétől júniusig – ha épp kellő időben eső is esik. Annyira finom, hogy régebben akár egész erdőrészeket is felégettek, csakhogy szert tegyenek rá. Épp ezért még a XVII. században betiltották az úgynevezett harapégetést. Háromszéken Gelencén ismert a harapégetés szokása, amint hírlik, néha-néha napjainkban is szemet hunynak egy-egy harapégetés fölött.
A pisztricgomba közismert (románul: păstrăv de nuc) közkedvelt tavaszi gomba. Élő fákon, lombhullatókon, dión, akár jegenyén is parazitáskodik, komoly erdőkárokat is okozhat. Érdekes tulajdonsága, hogy a már kihalt fákon szaprofitaként él tovább. Fiatal példányai fogyaszthatóak. A megye egyik leghíresebb pisztricgombászója a kommandói gombakirály, Zsögön Zoltán – hangzott el az előadáson.
A sárga gévagomba ugyancsak fiatalon fogyasztható, citromsárga-narancssárga színű, víz menti fűzfákon gyakran található. Érdemes sós vízben előfőzni, különben a benne található csersav miatt fanyar íze van. Megfőzés után fagyasztva tárolható, készülhet belőle savanyúság, gombafasírt is.
A pikkelyes pöfeteg gyógyító hatású, elősegíti a vérzés csillapodását, régen borotválkozáskor is használták vérzés elállításához.
A piruló galóca borsgombaként is ismert. Nyersen mérgező, méreganyaga sütéssel, főzéssel lebomlik. Járatlan gombagyűjtő a párducgalócával tévesztheti össze, megkülönböztető jele a peremes tönk, és később is jelenik meg.
A júdásfüle gomba egész évben terem, januártól decemberig. Fül formájú, bodza- de más fákon is megtalálható, könnyen szárad, rákos daganatos esetekben is hasznos lehet.
A tavaszi csigagomba az írások szerint valamikor a piacokon is kapható volt. A kucsmagombákkal egy időben terem, fiatalon világos a kalapja, később sötét színű és nyúlós, nyálkás lesz.
A tavaszi rétigomba általában jelentéktelennek számít, de gombaszegény esztendőkben hiánypótló lehet. Fenyvesekben, lombhullató erdőkben, de akár parkokban, pityókaföldön is megtalálható.
A májusi pereszke közkedvelt gomba, hátránya, hogy nagyon könnyen kukacosodik, a nagyobb példányok általában nyüvesek. Gyümölcsösökben, réteken található, boszorkánykörökben terem, ahol kibújik, ott a fű is sötétebb színű. Ahol egyet-kettőt találunk, érdemes jobban körülnézni, társai is ott lehetnek.
Vigyázat, mérgező!
A mérgező gombák sok gombász rémálmát jelentik (mások épp ellenkezőleg, nem veszik komolyan a veszélyt), de aki jártas a gombák világában, odafigyel, könnyen felismerheti a veszélyes fajokat. Az odafigyelést tavasszal sem kell mellőzni, hiszen több mérgező gomba épp ebben az időszakban mutatkozik.
A tavaszi döggomba gyakori, gyomor-bél tüneteket okozó mérgező gomba, összetéveszthető a tövisalja gombával.
A téglavörös susulyka halálosan mérgező. Kalapja akár 10–12 centiméter átmérőjű is lehet, a májusi pereszke élőhelyén is megtalálható.
A parlagi tölcsérgomba a szegfűgombával téveszthető össze. Megkülönböztető jegye, hogy lemezei sűrűn állnak, míg a szegfűgomba lemezei gyéren. Súlyosan mérgező, hatása hamar megnyilvánul, így gyors beavatkozásként a gyomormosás is segíthet.
Következtetésképen megállapíthatjuk: ha lesz eső, gomba is lesz, akár már a következő hetekben is. A fent említett fajok sorra bújhatnak elő, de ismételjük: az egyes fajokról azért tettünk említést, hogy tudjuk, mit keressünk ebben az időszakban, meghatározásukhoz használjunk szakkönyvet, kérjük szakember segítségét! Aki társulni kíván, a László Kálmán Gombászegyesület e hónap végére tervez gombászkirándulást, feltéve, ha kedvez az idő. Az egyesület a gombabemutató előadások sorozatát is folytatja, a következő alkalommal a gyógyhatású és mérgező gombákról lesz szó.
